3. fejezet

Figyelem! A harmadik fejezet tartalmaz 16+ azaz erotikus tartalmat, olvasás saját felelősségre! Jó olvasást!

Harmadik fejezet

- Jó reggelt kis hercegnőm! – köszöntött Health amint kinyitottam a szemeim és keresni kezdtem őt a tekintetemmel. Ott állt a gardróbomnak nekitámaszkodva, arcán egy gyönyörű csibész mosollyal.

- Jó reggelt kis hercegem! – rekedt hangom ellenére próbáltam kellő hangsúlyt adni a kis szónak, mire ő még jobban elmosolyodott és gondolom a fejem tetején elhelyezkedő szénakazalt bámulta. Felpattantam, hogy oda mehessek hozzá, egy csókot nyomtam a szájára, aztán a fürdő felé vettem az irányt. Anyám már a reggeli kávé adagját szürcsölgette. – Jó reggelt. Hogy aludtatok? – Szinte majdnem elnevettem magam, ahogy láttam a szemében, hogy nem csupán azért kérdezi, fáztunk e vagy egyéb szokványos dolgok, hanem mintha valami köze lenne hozzá, arra volt kíváncsi, hogy lefeküdtünk e. Elmosolyodtam és miközben a fürdőszobához, csoszogtam, úgy gondoltam nem méltatom nagyra a kérdése mögött rejlő gúnyt és így válaszoltam. –Igen anyu szörnyen jól aludtunk. Igazán pihentető volt. – Remek. – Mondta zsémbesen, és azzal el is fordult tőlem. Beballagtam a fürdőbe és az első, amit megláttam a hajam volt. Kócos kis tincsekben állt szanaszét, az arcom pedig ugyan kipihent volt de a szemem olyan csipás, mint egy újszülött kismacskának. – Le kell fürödnöm. Nem csodálom, hogy Health is megmosolyogta a kinézetem. Én is nevettem volna magamon. Gondoltam, és azzal neki is álltam levetkőzni és megkezdeni bágyadt testem felfrissítését. Már épp végeztem volna a fürdéssel, amikor a fürdőszoba ajtó nyikorgására lettem figyelmes, úgyhogy nem másztam még ki. Anyám régebben is sokszor rám nyitott hogy szóljon elég lesz már, meg mikor jövök ki, vagy épp be akar jönni, pisilni (mivel a WC és a fürdő egybe volt). Gondoltam most is ő lesz, ekkor jutott eszembe, hogy hirtelen ötlet vezérelt, arra hogy pancsoljak, ezért nem hoztam törülközőt.

- Anyu nem hoznál be nekem egy türcsit? Elfelejtettem behozni magammal. Egy gombóc törülköző férkőzött be az elhúzott függöny szélén lévő résben, én meg elvettem. Magamra csavartam elhúztam a függönyt és kiszálltam. Health kacérkodva mosolygott rám és láttam az arcán, hogy tetszik neki a látvány, de nem teljes az öröme.

- Elnézést hogy csalódást okoztam. Ha gondolod, behívhatom anyukád.

- Nem, nem kell. – erre óriási vigyor ült ki az arcára, közel hajolt hozzám, átkarolt és csókolni kezdett. Kezeivel lassan lefejtette rólam az enyémet, amivel a törülközőt tartottam magamon, és nem kellet sokáig ráncigálni, hogy ne érdekeljen, ha lecsúszik rólam a türcsi. Kezei elbarangoltak a testemen, finoman cirógattak, miközben a csókja teljesen lángra lobbantott. A kezem megindult a nyakán felfelé, addig, amíg teljesen rajta nem csimpaszkodtam és a kezeim el, nem temettem a hajába. Ez volt álltalába az a pont mikor leálltunk, és már fel is készültem rá, de nem jött. Csak csókolt és cirógatott, egyre közelebb húzott magához. Annyira tetszik az, amikor ilyen, amikor átadja magát nekem, és teljesen eltűnök benne, a szenvedélyben. Felnyögtem, azt jelezve, hogy még többet akarok, mire ő fel emelt és a kád széles szélére ültetett, ahová a samponokat és egyéb dolgokat rakjuk, amikor fürdünk, de most csak egy puha takarószerű dolog hevert rajta, amivel a mosógépet szokta letakarni anyám. Lábaim terpeszbe raktam, hogy közelebb jöhessen, majd átkulcsoltam vele a csípőjét. Meg fogta a derekam még közelebb húzott amennyire csak tudott és csókolgatni kezdett mindenfele. Először a nyakam csókolgatta, és közbe egyék kezét a mellemen, pihentette, majd haladt lefelé, lassan, és mikor a mellemhez ért megnyalta. Először a meglepődés majd valami teljesen más tört rám. Még sose éreztem ilyet, minden porcikám izzott és bizsergett, ahol megnyalt, a pontos helyén mintha egyenesen lángolna, a gyomromból indult majd a mellkasomon elidőzött és égette a torkom, ami miatt nyögdécselni kezdtem, de mintha észre se vette volna tovább, csókolgatta most már a hasam és mind két kezét, minél lejjebb rakta a csípőmön és ölelt át. Majd a tűz elérte a fejem, és az agyam helyére egy óriás poszter került Health-ről.

- Health! … Health! – sikongattam neki, mire ő felnézett egyenesen a szemembe, kezével megfogta az arcom, és hosszan megcsókolt. Mintha csak öntudatlan cselekednék, elkezdtem tépegetni róla a pólóját, amit ő észre vett. Elhúzódott, lerántotta a pólóját, és visszabujt hozzám. Kezemet a mellkasára tettem, és észre sem vettem mit teszek egészen addig, amíg Health kezét nem láttam az enyémen és vettem észre, hogy fájdalom ül ki a szemeibe, és erősen eltaszítja a mellkasától a kezeim. Az arcát kémleltem és igyekeztem kideríteni mi ez a kellemes illat, ami belőle árad most és máskor még sosem éreztem, amikor lepillantott a mellkasára. Én is ezt tettem és elrémedtem. A melle alatt egy élénk vágás éktelenkedett és körülötte még több apró kis vágás, a nagyobbikból folyt lefelé a vér, eláztatva boxerét.

- Te egyszál boxerben jöttél be? – Micsoda paraszt vagyok, itt vérzik, ki tudja mért, én meg azon érdeklődöm, hogy mért nincs rajta gatya?

- Senni. – Mondta lassan és úgy nézett rám, mintha az mondaná szegénykém totál hülye.

- Te szedted le rólam…

- És én tettem ezt is? –mutattam elkerekedett szemekkel vérző mellkasára.

- Igen, de nem kell aggódnod gyorsan, gyógyul. Csak adj valamit, amivel letörölhetem. –Meg sem tudtam mozdulni, az arcomon könnyek csordultak végig.

- Ne haragudj én… én nem tudom hogyan… én csak. –Szememben csak úgy csengett az értetlenség. Megölelt, felhúzott és megcsókolt még egyszer.

- Senni! Kérlek. – mondta sürgetően. Átbújtam a karja alatt és benyúltam a fürdőszoba szekrénybe. Kivettem egy köteg géz vattát, és oda nyomtam a kezébe. Elvette és rászorította a sebre egy ideig, majd elhúzta róla, és a sebnek, a vérnek nyoma veszett. Csak egy kis rózsaszín csík marat a helyén, mintha már vagy több hetes lenne.

- Látod? Semmi baj.

- De te is megijedtél. Mármint én láttam a szemedbe.

- De nem, attól hogy ezt tetted, hanem ami miatt tetted.

- Tessék? –kérdeztem értetlenül.

- Sen én ezt hiszem elvetettem a sulykot. –nézett végig még egyszer meztelen testemen, majd a szemembe nézve mondta.

- Nem éreztél valami mást? Mintha égnél, vagy elborítana valami?

- Én… miután te… megnyaltad aaa mellem azután volt egy furcsa élményem, de te erről honnan tudsz?

- Azt hiszem ez olyan farkas dolog. Tudod a nyálban, van valamiféle serkentőszer, és azt hiszem, hogy én most ezt használtam is rajtad. – bűnbánó kis arcán megesett a szívem olyan aranyos volt.

- Hé! Nem baj. – Közel húzódtam hozzá és csókolgattam a nyakát.

- Tudod Sen te sem vagy ám ember teljesen.

- Kösz.

- Úgy értem, hogy nem csak ember vagy hanem… - nem fejezte be a mondatot, mintha azt hinné hülyének, fogom nézni, és valami bizonyítékot keresett magában.

- Ülj le.

- HM?

- Kérlek, ülj le, akarok valamit nézni. – Leültem, és vártam, miféle képtelenséget fog nekem mutatni pont rajtam, amit én sem ismerek. Lenyúlt a bokámhoz, kissé felemelte hogy látható legyen számomra is, de ne kényelmetlen, és a kis sebhelyet nézte rosszallóan.

- Honnan van ez a sebhely?

- Egy távoli rokonunkhoz mentünk Amazóniába amikor a perzsamacskája megkarmolt. Állítólag az a macska vagy 3 héten keresztül nem volt otthon, és amikor megkarmolt, utána eltűnt és azóta sem találták. Furcsa egy macska volt. Az átlagnál nagyobb, és szebb, csak nem valami kedves.

- Szerintem valami bekerült tőle a véredbe.

- Tessék?

- Sen nem igazán emberi dolog hogy csupán a körmöddel felhasítod a bőröm. Az én bőröm olyan kemény, mint a titán és csak valami nagy erejű nem emberi dolog lehet az, ami képes felhasítani. Arról ne is beszéljünk, hogy a szemeid is elég macskásak néha. A pupillád például, összeszűkülnek a fényben, és egész jól látsz a sötétben.

- Viszont tök suta vagyok. – fel nevetett.

- Suta?

- Igen suta. Béna. Érted? A saját lábamba is képes vagyok elesni.

- Lehet, hogy még nem igazán alakult ki.

- Ne formálj belőlem is szörnyet légy szíves. – elkomorodott, a fejét lehajtotta

- Oké. – Megbántottam. Sosem akart szörnyként tekinteni magára.

- Ne haragudj nem úgy gondoltam. Én csak… nekem ez eléggé furcsa és nem igen hihető. De lehet, persze hogy igazad van. Csak utána kéne nézni.

- Ha elviszlek valakihez, aki tudja ezeket a dolgokat akkor hiszel nekem?

- Persze.

- Akkor elmegyünk egy ismerősömhöz. Majd ő kideríti, mi van veled.

- Jó menjünk. –már épp indulni készültem az ajtó felé, amikor nevetve elkapta a kezem.

- Nem hiszem, hogy így kéne kimennünk. –magam is elmosolyodtam, felkaptam a törülközőt, magamra tekertem, odadobtam Health-nek a pólóját, és rámosolyogtam.

- Nem volt tőlem rossz ötlet hogy levegyem a nadrágod. Még ha nem is tudtam róla, hogy azt teszem. –vetettem felé egy gúnyos mosolyt, és várakozóan mutogattam a kezemmel, hogy öltözzön. Felöltözött, odajött hozzám, megfogta a derekam, magához húzott, és megcsókolt.

- Hihetetlen perverz vagy, de engem nem múlsz felül. –súgta a fülembe, majd felvette csibészes mosolyát, és megcsapta a fenekem. Amikor látta az elképedést az arcomon, kacsintott egyet és megindult az ajtó felé.

- Valahogy el is hiszem. – vágtam oda neki, és megindultam utána kifelé a fürdőből. Anyám arcán látszott hogy rosszalja ezt a kis a hallottakból huncutkodásnak nevezhető incidenst a fürdőbe, de nem szólt semmit, csak rosszalló pillantásokat vetet felém, majd elfordult vissza a televízió felé. Beértünk a szobámba, és elkezdtem öltözködni. Gyorsan kivettem egy hosszú alig kivágott pólót, egy ideig nézegettem, majd mikor elkezdtem széthajtogatni, hogy felvehessem, Health keze megállította az enyémet.

- Hadd válasszak én neked ma ruhát. –azzal benyúlt a szekrényembe és hosszas keresgélés után kihúzta azt a ruhámat, amit még egyik karácsonyra kaptam, és kacsingatva nézett rám. – Szerintem, ezt vedd fel. Ezt még nem láttam rajtad, pedig nagyon dögösnek mutatkozik. –És persze muszáj dögösnek mutatkoznom. –igazából mért is ne. Gondoltam. Most pont úgy érzem dögös, és szexi akarok lenni, úgyhogy fel is kaptam a fölsőt. Hosszú ujjú volt mell részén háromszög alakú mély kivágás, a derekán egy bőr övvel, a közepén elöl, pedig egy vörös szív volt, amit egy nyíl átdöf, és a mellemre mutat. A vörös szív a fekete fölsőn, mély kivágással, tényleg elég dögös volt. Health óriási szemeket meresztett rám. –Tudom, hogy azt mondtam én intézem a ruha ügyeid, de ezt igazán hozhattad volna magaddal, nagyon tetszik. –Öm… Köszi ennek örülök.

- Én is. –mosolyodott el. Benyúltam a szekrényembe és kivettem az egyik volt kedvenc farmerem, és felhúztam.

- Csodás vagy. –kacsintott rám Health, megfogta a kezem, kimentünk a konyhába ahol anyám már az ebédet készítgette.

- Anya mi megyünk. Szóval, szia.

- Máris? Nem is maradtok ebédre?

- Elviszem Sennit ebédelni, aztán visszamegyünk hozzám. – mondta Health büszkén.

- Hová viszed ebédelni?

- Anya.. – forgattam a szemem és lerítt rólam, hogy ő is nagyon jól tudja hogy semmi köze hozzá. Most már nem. Meg egyébként sem, oda megyünk szóval fogalmam, sem volt mit mondanék melyik étterembe.

- Jól van. Sziasztok. –mondta megadva magát, de sértődötten. Nem törődtünk beképzeltségével és gyorsra vettük a lépteink. Fel vettük a cipőnk, vagyis én egy másikat, mert hát tegnap szarrá ázott a jó kis sportcipőm, ezért egy magas sarkút vettem fel, afféle szandálosat.

- Jó választás. Illik a mai dögös stílusodhoz. – rám mosolygott, majd kéz a kézben a kocsiig mentünk aztán kinyitotta nekem az ajtót, mint egy úri ember, és beült ő is a kocsiba. Rápillantottam az órára és meglepődtem. Annyira elveszett az időérzékem hogy nem is vettem észre hogy egész korán van még.

- Még csak fél 11. Az ismerősödet nem fogjuk zavarni?

- Nem hiszem, hogy nagyon foglalkozik az idővel.

- Aha nem értem.

- Nem is baj, én sem nagyon, csak az a lényeg hogy hozzá bármikor fordulhatok. Hozzá járok néha, hogy segítsen kideríteni, mik rejlenek bennem, mármint az erőmben.

- Oké. És akkor ő nekem is tud segíteni? Már ha kell segíteni valamin persze.

- Biztosan kell segíteni, és igen nagyon is remélem, és bízom benne, hogy tud. Biztosan. Ne aggódj. – Nem aggódom. – Helyes. –azzal rám vigyorgott, jobb oldali kezét a combomra tette, és elmélázva a szokatlan jó időben, napsütésben vezetett, olyan könnyedséggel akár egy félisten. Az én félistenem.