11. fejezet

A kastély kertje este is ugyanolyan szép látványt nyújtott, mint nappal, talán még szebb is volt. Az ég olyan tiszta volt, mintha valaki lemosta volna, csakis a feketeség, és a rajta elszórt csillagok. A hold kereken és fényesen világított a kastély csúcsát simogatva árnyaival. A kert óriási fáinak leveleit az esti hűvös szellő susogtatta. Imádtam, amikor csakis a természet hangját lehet hallani, és kiülhet az ember elmerengeni dolgokon. Otthon Handwoodban ezt nehezen tehettük meg. Az ég sosem tiszta, nincs ilyen jó levegő. Egy poros kis falu. Conner már be is húzott a kastélyba, és csak mi ketten Emilyvel andalogtunk a kanyargós kis kavics úton csillagokat bámulva. A kavicsok halkan, ritmikusan zörögtek a lábunk alatt.

- Mit csinálsz, ha bemész? Én azonnal az ágyba dőlök, fárasztó volt ez a mai nap. – suttogta Em alig halhatóan elmerengve maga felé bámulva.

- Health lakására megyünk. Nemsokára ide érhet. – Em egy csintalan jelző mosolyt vetett felém, és esküszöm, hogy félelmetes volt látni azon a kis szende szerény vékony kis arcán, hogy ő gondolhat perverz dolgokra.

- Jézusom Em! – korholtam le, mire kuncogni kezdett.

- Mért ti még nem…? – erre a távolba meredtem, és azon törtem az agyam hogyan is magyarázhatnám el neki a dolgot. Mialatt a kastélyban lógtam, Em és én majdhogynem legjobb barátnők lettünk. Így, aztán ha tényleg a barátnőm megérti majd. Vagy nem is tudom. Végül úgy döntöttem mindenképpen bízok benne, és elmondom neki a dolgokat.

- Tudod, ez nála, meg hát nálam sem olyan egyszerű. – Em visszafogott a jelezgetésből, és mostmár ő is elkomolyodott, és őszinte figyelemmel nézett rám. Leültünk egy padra a liliom ültetvény előtt. Vettem egy mély levegőt és belekezdtem.

- Azt tudod, hogy Health vámpír és vérfarkas gyermeke. – ő bólogatott, mutatva, hogy ez eddig felfogható, úgyhogy folytattam.

- Hát szóval, megvannak a veszélyei. Szex közben nem veszíthetné el az uralmát, márpedig a szex nem igen az uralom megtartásával jár együtt. – Em kicsit elképedt.

- Úgy érted, hogy bántana?

- Úgy értem, hogy ő erős, és hatalmas, én pedig gyönge és apró vagyok. Amikor mi éppen azt csinálnánk, akkor nem hiszem, hogy pont arra tudna figyelni mennyire, tud velem óvatos lenni.

- Óh! –esett le Emilynek is.

- Végtére ezeket, a lényeket nem az óvatosságra találták ki. Vadászatra lettek teremtve úgy is mondhatnánk. – Em az igazságot mondta, és egyáltalán nem felvágva, sőt inkább vigyázva, hogy mit mond. A jó pár hét alatt amióta megismert azt tudta, hogy elég érzékeny vagyok bizonyos dolgokra és a pasim ebbe mélyen beletartozott.

- Igen. –értettem végül egyet Emmel. Egy kis csönd zúdult ránk, és mind a ketten bámultuk, ahogy a liliomokat megvilágítja a hold ezüstös fénye. Ma telihold van. Ez az első teliholdom itt a kastélyban, és az igazat bevallva az elején, amikor még rettentően fura volt, hogy mennyi lény van itt, voltak olyan elképzeléseim hogy őrült dévaj lesz itt amikor a hold egészében világítja meg a sok lényt. És ami azt illeti ehhez semmi, inkább csak én kezdtem különösen érezni magam, ahogy egyre többször bámultam meg a nagy égi testet. Mintha kényszerítene valamire, csak még nem tudom mire.

- De ti kívánjátok már ugye? Úgy értem, biztos akarjátok már azért, mert hát eléggé szerelmesek vagytok, az látszik meg már mióta is vagytok együtt? –kérdezte Emily az eget fürkészve.

- Két éve. – Emily bólogatóan ismerte el ezt az időt, és ajkait lebiggyesztette. Láttam, hogy mindjárt kibukik még valami belőle, de még várt egy-két percet. Szemérmetlenül néztem őt, és vártam. Éreztem, ahogy gondolkodik. Esküdni mertem volna, hogy hallom, ahogyan valami merész fogalmazódik meg benne. A pulzusa erőteljesebben kezdett verni, végül szóra nyílt a szája.

- Ivott már a véredből. – állapította meg.

- Igen.

- És te mit csináltál?

- A legtöbbször, vagy akkor, amikor ivott belőlem? – kicsit ledöbbent, és én rájöttem hogy ez most kínos volt.

- Serina el fogod nekem mesélni, hogy miket csinálsz. Azt mondtad ti még nem.

- Nem is. –vágtam rá.

- Hát akkor meg? Mit csináltál Mr. Acéllal? –ezen elmosolyodtam.

- Nincs ő acélból, hidd el nekem. Ő is felsérthető. Tudod, azért hozott ide, mert megkarcoltam. Meg egyéb furcsa dolgokat műveltem. – Em arcából nem vettem ki semmi jót, elég rémült volt.

- A macskareinek nem csinálnak ilyeneket. Erősek a körmeink, és ezt az adottságot azért kaptuk, mert a macskák, akiktől a reinkarnációnkat kaptuk, harcosak. Ez benne volt az életükbe a védekezéshez kellet. De a párjukkal nem tesznek ilyeneket. Ez olyan mintha kívánnád a vérét Senni. Lehet, hogy jobban utána kéne nézned a reinkarnálódnak. Mindannyiunk átveszi a reinkarnálója tulajdonságait. De ilyenről még nem halottam. Mit csináltál pontosan?

- Az egészből csak annyit tudok biztosan, hogy smároltunk, kívántuk egymást, aztán Health lefogja a kezem, és furcsán néz rám. Egy élénkvörös csík a hasán. Később azt is elárulta, hogy én téptem le a nadrágját, amire aztán végképp nem emlékszem. – Emily mereven bámult engem. Ezt is vártam, de egy idő után már zavaró volt.

- Most mivan? – kérdeztem, már-már totál a föld alá süllyedve.

- Tényleg nézz utána a rinkarnálódnak.

- Na kösz és hogyan nézzek utána egy macskának, akit életembe talán kétszer, ha láttam és már több éve el is tűnt.

- Nézz utána a nagy könyvben. – öcsém tisztára, mint a hülye filmekbe. Még „nagy könyv” is van. Mikor jön elő a kincses térkép?

- Látogass el a könyvtárba, és csak mond meg Joshnak hogy a macskareines nagy könyv, kell neked, és ő majd elintézi. Az összesfajta macska benne van, amelyik reinkálni tud, tehát a tiéd is mivel te is reinkarnált vagy. Mindegyikről van kép is. Az sokat segít. Le vannak írva a tulajdonságai, és hogy mit adhat át. – Emily mint mindig, amikor valami fontosat számolt be nekem, a kezeivel mutogatott buzgón. Az ujjain sorolgatta mi mindent, találok meg abban a könyvben.

- Oké feltétlen megnézem majd. – Em kurtán bólintott, azzal felállt a padról.

- Nem várod meg inkább odabent Healtht? – erre mint végszóra, begördült a kapu elé a hatalmas fekete csillogó terepjáró. Fényszórói belevilágítottak a szemünkbe, és a békés sötétség után szinte fájdalmat éreztem a fény miatt. Hunyorogni kezdtem. Fel néztem Emilyre, akinek ugyanúgy láttam, ahogy a pupillája fájdalmasan húzódik össze.

- Azt hiszem, megyek. –Ő bólogatott, én is felálltam, és puszit nyomtam az arcára.

- Köszi hogy beszélhettem veled ezekről.

- Persze, bármikor. De ma vigyázzatok, mert telihold van. A vámpírod lehet, hogy szomjasabb lesz. – erre már nem tudtam mit mondani. Nem tudtam hogy ezt most mennyire vegyem komolyan Em mosolygós arcából, így csak bólintottam mosolyogva egy kurtát, majd intettem neki. Oda ballagtam a kocsihoz, és Health már át is nyúlt és kinyitotta belülről nekem az anyósülés, felöli ajtót. Behuppantam és fellélegeztem a kellemes sötétségben.

- Nagyon éles a lámpád. Azt hittem megvakulok. – kicsit furcsa, de nem nagyon ragaszkodott egyikőnk se ahhoz hogy mindig sziával kezdjük a párbeszédeinket. Sokszor inkább jobban esett úgy kezdeni mintha abba sem hagytuk volna. Healtht ez csak megkuncogtatta, és igazán más volt a hangja. Kellemes lágy hangjába izgatottság feszült. Még sosem hallottam ilyennek a hangját, mintha valamilyen bárban táncoló fiú nevetgélne a kuncsaftoknak. Erotikus jelleme szinte betöltötte a kocsi légterét, és elcsapta minden másra kivetülő figyelmem. Nem csak a kastélyban, de még Health közelében sem voltam, soha amikor telihold volt. Lehet hogy most tényleg szomjas?

- Iszonyat milyen finom illatod van. – suttogta negédesen a nyakamhoz közel hajolva.

- Igen? – a hangom kicsit megremegett, és ez mintha csak mégjobban tetszene neki, széles vigyor ült ki az arcára. Kezét a combomra fektette és már lehetetlen közel volt hozzám ahhoz képest, hogy ő a volán mögött ült, és nem az én ülésemen. Simogatta a combom, aztán amikor észrevette milyen ijedtem, nézem a kezeit, felkacagott elővillantva a szemfogait, amik éhesen kitüremkedtek halványpiros ínye mögül.

- Neked kint vannak a szemfogaid. – kezét az arcomra tette és közelebb húzott magához.

- Félsz tőlem? – a lehelete édes volt, és éreztem, ahogy lassan beködösödik a szemem előtt minden.

- Nem. – sikerült végül kinyögnöm, és úgy éreztem magam, mint egy sarokba zárt kisveréb, akit épp a kígyó hipnotizál. Na nem. Em tök ribancnak nézne. Még mindig ott állt és mintha a vesémbe látna, (habár nem lát be a szélvédőn) úgy hunyorgott közvetlen az én irányomba.

- Em még mindig ott áll kint. Menjünk Health. – meg sem halotta. Csókokat nyomott a nyakamra, és próbált az ajkamra is de nem hagytam. Tudtam, ha elkezdek vele ilyen állapotban csókolózni, akkor itt lesz vége mindennek. Én pedig a kocsiban azért nem. Már épp kezdtem összeszedni az erőm, hogy valami komolyabb ellenállást, mutassak, amikor Health keze beljebb csúszott a combomon. Nem tudtam elfojtani egy sóhajt, pedig ez Healtht épp, hogy bíztatta. Már korábban elmondta, hogy neki nincs annál nagyobb gyönyör, ha valami olyat tehet nekem, amit én élvezek. De a józanész akkor is a fejembe villant. Em már teljesen felénk fordult, és az arca csakis aggódást rejtett. Nem akartam Healthnek ellen állni, de muszáj volt. Újra próbálkoztam.

- Health! – nem éppen úgy jött ki, ahogyan akartam.

- Mi a baj? – csak ennyi szót volt hajlandó pocsékolni, a szája azzal volt lefoglalva, hogy a nyakamon lévő kis gödröcskét tisztogassa a nyelvével. Semmilyen enzim nem jött át a testembe, a nyálában nem volt serkentő. Egyszerű ízig, vérig erotikus fickó volt ebben a pillanatban.

- Semmi. – mondtam végül. Merthát tényleg semmi baj, csak hát… Health felmordult, mint amikor nem tetszik neki valami.

- Mért nem csókolhatlak meg? – nem is szánta igazából kérdésnek, mert a fejem ő felé szorította és puha ajkait az enyémre, tapasztotta. Nyelvével végig nyalta először a felső, majd utána az alsó ajkam is. Nem bírtam már túlságosan, elnyitottam a szám és hagytam, hogy magával sodorjon az érzelem. Valami teljesen újat tapasztaltam. Mindent olyan máshogy csinált, minden más volt, amikor a nyelvével a fogaimat kezdte tapogatni, és nyüszögve simogatta a nyaki ütőerem, a meglepettségtől, kipattant a szemem. Láttam, ahogy Emily megmozdul, és lassan elindul felénk. Hirtelen eltoltam magamtól Health testét, most éppen nem koncentrált hogy erős legyen, csakis önmaga volt. Hagyta, hogy eltoljam, de nem esett neki jól. Felmorgott, és értetlenül nézett rám.

- Miért? – vágta hozzám a kérdést, és válaszként az idetartó Emilyre mutattam.

- Ne itt, és ne most! Induljunk el. – mondtam remegő hangon, amitől újra mosolyogni kezdett, és megindult felém.

- Health! – mostmár tényleg abba kellet, hogy hagyja, nem akarom, hogy Em benézzen, és ezt lássa. Health egy utolsó csókot nyomott az ütőeremre, aztán visszahelyezkedett a volán mögé. Hihetetlen gyorsasággal, hatalmas port kavarva magunk körül, farolva megfordult, és szélsebesen irányba vette Staitonilandet, a Handwood mellett elhelyezkedő hatalmas várost ahol Health hatalmas háza állt. Tudtam, hogy ezt még később Emilynek nagyon el kell magyaráznom. De azt még nem tudtam, hogy mennyire kell majd igazat mondanom. Fogalmam sincs, mit fogok mondani még neki. És azt sem hogy mi fog még ma történni. Health és én nem igazán kerültünk ilyen erotika hullámba azóta amióta ivott a véremből. Nem tudom mennyire, befolyásolhatja most a szexhiány a viselkedését. De inkább azt hiszem, hogy Emily vészjóslata van a dologban. Telihold van, és Health szomjas. Méghozzá rám szomjas. Ennek azért örülök, hogy irántam erősödtek fel a vágyai nem, pedig valami bártáncos cafka iránt. Ki tudja eddig mit tett, amikor nem velem volt teliholdkor. Erről mindenképp beszélni fogok vele, amikor nem lesz semmi hatása alatt.

Erősen fékeztünk. Kicsit előre is lendített a hirtelen jött löket. Azonnal a biztonsági övemhez nyúltam, és kikapcsoltam. Épp az ajtó kilincs felé nyúltam, amikor az hirtelen kirándult, és Health győzelemittas mosolya villogott rám a sötét Staitoniland-i utca szélén. Az egész kocsiúton nem szólt egy szót sem. Ujjai olyan keményen markolták a kormányt, hogy halvány kreol bőre az ujjain elfehéredett. Most pedig akár egy dühöngő őrült, úgy tépte fel a kocsi ajtaját, és rántott ki belőle. Hirtelen jött a langyos test keménysége. Alig pár tized másodperc és a karjaiban tartott szorosan, és vitt a háza ajtajához. A gyönyörű citromsárga már-már villaszerű ház ránk várakozott. A verandán újra kivirágoztak a muskátlik, és még jó néhány kúszónövény fedte a korlátot. Hatalmas üvegablakain elhúzva az összes függöny, mintha Health készült volna, arra hogy senki se lássa, amit betegesen művelünk valószínűleg az éjszaka közepén.

- Itt is vagyunk kincsem. – szólalt meg végre, azt hittem már hozzám se fog szólni, csak kiszívja belőlem az erőt vér formában, aztán hagyja, hogy elaludjak. De most hogy jobban átgondolom, ő ilyet sosem tenne. Még így megvadulva is szenvedély embere volt. Ha nyers erőt is alkalmazott, akkor is megtalálta a kevésbé durva oldalát, hogy kimutassa.

- Health! Letehetsz, tudok járni a saját lábamon is.

- Tudom. De így gyorsabb. – azzal felrohant velem a hálószobájáig, és a küszöbön letett. Hagyta, hogy bekóvályogjak majd bezárta mögöttem az ajtót miután szorosan utánam lépett. Én meg csak bambán néztem, ahogy áll a zárt ajtó mögött, és morog magában. Dühös? Izgatott? Nem tudom beazonosítani ezt a hangot.

- Health? Valami baj van? – igen ostobának éreztem magam. Health felém fordult, és mintha csak most az utolsó másodperce történt volna, teljesen megváltozott. Szemfogai éhesen várták a táplálékot. Általában sötét, csokoládé színű szeme most karmazsin vörös színben kerekedett el, és nézett végig rajtam, úgy ahogy az oroszlán vizsgálja meg a már fekvő gazellát. Végül elmosolyodott, és közeledni kezdett hozzám.

- Minden a legnagyobb rendben. – mosolygott felém, és habár szemfogai már igen csak kilógtak, egyáltalán nem rémisztett meg. Elfogadtam a tényt, hogy most éppen a vámpír énje uralkodik. Egyre közelebb jött hozzám, és félelmetes mosollyal nézegette végig az egész testem. Hátrálni kezdtem, úgy éreztem csapdába ejtettek.

- Félsz? – kérdezte újra, de most mintha valami apró gyötrést is láttam volna az arcán. Nem tudtam válaszolni, csak meredtem rá, és néztem végig, ahogyan egyre jobban pánikba esik az éhes vámpírom.

- Utálom, amikor félnek tőlem. Nem akarom, hogy te is félj tőlem. – mostmár elkeseredett volt. Úgy tűnik a hold nem csak irtóan szomjassá, teszi a vámpírokat, hanem kicsit olyanok, mint mi lányok menzeszkor. Érzékeny. Akár vámpír akár vérfarkas, akkor is Health marad. Muszáj volt tennem valamit, nem hagyhatom, hogy ilyen elkeseredett legyen, mert én is elsírom magam a végén.

- Nem félek tőled. – abbahagytam a hátrálást, de már nem is tudtam volna, hova mert éreztem, hogy irtó közel vagyok az ágy széléhez, és úgyis csak elesnék. Hagytam, hogy egészen közel jöjjön hozzám, és a kezem az arcára tettem. Ő megragadta a csuklóm, és az ajkához emelte. Lehunyta a szemeit, és csókolgatta a kezem, az ujjam hegyétől, a könyök hajlatomig. A testemre kiült a libabőr a hirtelen érzékeny érintéstől. Ajkai finom melegen cirógatták a vénám, és reszkető szempillával tudtam csak nézni, ahogy mélyeket szippant a levegőből.

- Köszönöm. – kinyitotta karmazsin vörös szemeit, az egyik kezét a mellkasomra fektette és gyengéden megtaszított. Voltam annyira bódult állapotban, hogy ez bőven elég legyen, ahhoz hogy hátra essek egyenesen Health jól bevetett, puha ágyára. A hirtelen mozdulattól a levegő a tüdőmbe szorult, és hogy ki tudjon jönni egy mélyről jövő kisebb nyögés szabadult fel belőlem. Health akár egy ragadozó azzal a kecsességgel mászott rám, két térdét az oldalamhoz rakva. Két kezét a vállamra tette, és dörzsölgetni kezdte. Lehajolt, és hosszú csókokkal bombázott. Mostmár nem kell azon aggódnom, hogy valaki meglát. Healthben megbízom, és hagytam, hogy tegye, ami jól esik mindkettőnknek.

- Nekem mért nem dorombolsz? – kérdezte egy kisfiú lelombozottságával, ami elég furcsán hatott a véremre éhes gyönyörű vámpír szájából. Rekedtesen szólaltam meg.

- Dorombolni? Nem is tudtam, hogy tudok olyat. – rám meredt, és tovább kereste azt a zónát, aminek érintésére valódi macska válik belőlem, és dorombolni kezdek. Márha most ez komoly volt, és nem szippantott telihold alkalmából egy kis füvet. A testem minden tájékát bejáratta kezeivel, és sehol semmi. Akkor, mint feladva, visszatért a cirógatáshoz. Ujjait a hosszú fekete hajba süllyesztette, ami szanaszét állt a fejemen. Lehajolt, és a fülem csókolgatta, harapdálta óvatosan. Majd ujjai a fülem fölötti kis részhez ért, és minden elködösült. Csókjait nem hagyta abba, de nem hallottam valami morgástól a lélegzetét. Elmosolyodott, és hangutánzó beszélgetésre folyamodott.

- GRRRR. – kacagás kísérte a morgó jelzőt, és én semmit sem értettem. Aztán éreztem, ahogy az elégedett morgás megrengeti a gyomrom, és érzem a torkomat is, bizsergeti. Valóban én adnám ki ezt a hangot?

- Ez most én vagyok? – kérdeztem suttogva, mert másra nem volt erőm, de amikor beszéltem a dorombolás abba maradt.

- Bizony hogy te. – csak tovább dörzsölgette a fejem, és nyelvével a szám minden szegletét bejárta. Már nem kellet a fejemet kotorásznia, hogy doromboljak. Rájöttem, hogy tényleg én csinálom, és nem tudtam megmagyarázni, de teljesen természetesnek jött. Mintha azt akarnám elemezni, hogyan kell beszélni. Bonyolult, és olyan alapfogalom, amit nem lehet körül írni.

- El sem tudod hinni mennyire finom vagy. – sóhajtott fel, és mellém csúszott a hatalmas ágyon. Kezét a nyakamra tette, és csak bámulta a nyakam. Merengett, nem is gyengén, és a szemfogai már teljesen kint voltak. Nem bírtam tovább nézni, ahogy akarja de, nem teszi meg. Felé fordultam, és kezeim az arcára tettem. Megcsókoltam újra és újra. A mellkasát kezdtem csókolgatni amikor felhördült, és hanyatt vágott, hogy újra felettem lehessen.

- Hallom, ahogy száguld benned az a sötét finomság. Érzem, ahogy szivárog kifele a bőrödön keresztül. Megőrjítesz. – Nem tudom mi lelt de, én is halottam, ahogy az ő ütőere hívogat. Éreztem a finom fémes illatot, és mire észbe kaptam Health fogai már nyakamba mélyedtek, és hatalmas kortyokban nyelte a vérem. Az ő nyaka olyan közel volt hozzám, hogy a vére a dobhártyámban lüktetett. Nem bírtam. A szemeim lehunytam és belemélyesztettem az akkor már előreugrott szemfogaim, és én is nyelni kezdtem az ő vérét. Fémes íze a számban a mennyországot ígérgette. Édes volt, mint a méz, és tápláló akár a föld. Éreztem, minden szenvedélyét, amit valaha érzett irántam. A lelke minden bugyrát megízleltem a vérén keresztül. Forrt a számban, és a torkomat lágyította, amikor egy-egy hatalmas korty lecsúszott. Még jó pár hatalmas kortyot nyeltem Health ízletes véréből, aztán elborított a sötétség, és mintha mélyvízbe zuhantam volna, azonnal elaludtam. A kimerültség lebegése ringatott álomba, és éreztem ahogyan Health mellettem mélyeket szuszog.