4.fejezet

Negyedik fejezet

- Szóvall… –zavartam meg a csendet a kocsiban töltött hosszas 10 percnyi csend után.

- Szóvall…? - tette hozzá érdeklődően Health.

- Öm hát az a serkentő dolog a nyáladban..

- Mi van vele? – kérdezte, de láttam, rajta hogy nem örül neki, hogy előhozom a témát.

- Health én nem csak azért… kívántalak, mert az a dolog a szervezetembe került. Én egyéként is szóval…

- Sen. Én… Én is nagyon kívánlak, de higgy nekem, hogy akkor sem jó ez a dolog. Mármint nem tudom, van e valamilyen más hatással rád.

- Más hatással azon kívül, hogy széttéptem a ruháid, megvagdostalak, és úgy éreztem szinte, muszáj lefeküdnünk?

- Igen. Lehet, hogy ezeken kívül is van valamilyen hatása, nem tudhatom. –tette hozzá szemeit forgatva. Egyre jobban éreztem úgy, hogy sosem érünk oda, pedig az indulástól még csak tíz perc telt el, de én már fészkelődtem idegesen, és ezt Health is észre vette. Tudta hogy hiperaktív vagyok, ami elég ironikus, mert nem, abban hogy halálra sportoljam magam, mert hát abban totál béna vagyok

- Nem sokára ott vagyunk, a következő utcán lefordulok leparkolni. – nyugtatott meg, amikor látta, hogy négy másodpercenként nyújtózkodom.

- Ennek örülök.

- Izgulsz?

- Hát talán egy kicsit… Vagy inkább jobban?... – Health elmosolyodott egy pillanatra majd visszarántotta komor maszkját gyönyörűséges arcára, és újra nem tudtam leolvasni róla semmit. Majd habozva ugyan, mintha nem tudná eldönteni, elmondja e nekem, de úgy látszik úgy döntött, megpróbálkozik a dologgal, és óvatosan felém fordult.

- Tudod… Az ismerősöm, Mr. Branner sokat foglalkozik a... Nem is tudom, hogy mondjam… talán mitikus lényekkel? Vérfarkasok, vámpírok, lelkek, boszorkák, lendwánokkal, és persze a macskák valamilyen reinkarnációs kiválasztottjaival. – tényleg elég mitikusan hangzik a legtöbb, de még a hülye is rájönne, hogy az utolsót hiszi megvalósulni lassan bennem Health, de nekem ezt majd úgy is elmagyarázza Mr. Branner, legalább is remélem. Várakozó arcom láttán folytatta, még mindig azt nézve mikor lesz sok ezekből, a bizarr életkörülményekből, amik körülvesznek.

- És a felesége is egy olyasféle, mint… - nem fejezte be, de eléggé levonható volt mire, illetve kire akar célozni.

- Mint ami én leszek, nagy valószínűleg? – komor arcot vett fel, de talán azt olvashattam volna le az arcáról, hogy próbálja elég komolyan venni a dolgot, és én, úgy látja nem eléggé.

- Igen Sen azt hiszem, ezt lehetne mondani, de a lényeg, az, hogy mint mondtam már és jogosan is, az ilyesfajta lényekkel együtt élni nem minden esetben túl biztonságos, sőt… Mr. Branner már nem egy-két sebet szerzett a feleségétől, és igen meglátszik rajta még a hosszú ideje történt seb is, szóval nem hiszem, hogy túlságosan feltűnően kéne bámulnod majd. Nem mintha mérges lenne érte vagy ilyesmi, megérti, csak hát szerintem biztos jobb érzés, ha nem néznek egy ilyesfajta dolgot egyfolytába az emberen.

- Oké. Értem. Igyekszem illedelmesen megnézni, és nem figyelembe venni utána.

- Ez jól hangzik, örülök, hogy fel tudod találni magad – mintha az hogy nem bámulok valakit halálra, csak elhatározom, hogy megnézem és túlesek rajta olyan nagy találékonyságot, jelentene, mondjuk nálam, lehet hogy ez is csoda még. A Kocsi motorja ugyan szép halk volt, mégis megzavarta gondolat menetemet hogy tényleg leállt, és fel is pillantottam. Egy nagy kastélyt pillantottam meg magam előtt, arannyal szegélyezett nagy ajtajának egyik oldalán egy címer állt, amin egy nő az ég felé emeli tölcsér alakban tartott kezeit, a lábnál egy macska ül, a nő mögötti réten pedig egy kastély állt egy ugyanolyan kastély, mint amit a szemem vizslatott át olyan részletesen. Nagy ablakain a sötétítő elhúzva, csak a kastély csúcsán volt szabadon hagyva a fény útja. A falak nagyon halványkékre voltak festve, de messzebbről valószínűleg szinte olyan fehér, mint amikor az ég teljesen tiszta, és ehhez illően sötétkékes cseréptető fedte a házat. Az egész olyan régimódinak tűnt, de lehetett benne érezni a modern korszakiránti vágyakat is. Kislánykoromban mindig is így álmodtam meg a hercegnő kastélyát, szinte szíven ütött visszaemlékezni a boldog kisgyermek álmaimra. Észre sem vettem mennyire elméláztam, amikor kinyílt az ajtó és Health szólalt meg.

- Gyönyörű nemde? Gondoltam hogy tetszeni fog. – egy cseppet megijedve hirtelen megszólalásától összerezzentem, de a csodálat még mindig a szememben ragyogott, amikor Health re néztem.

- Igen. Gyönyörű. – Kimásztam a kocsiból még mindig a kastélyt bámulva, amikor megpillantottam az egyik elhúzott függöny megrándulását, majd valamilyen fényt, ami talán nem is fény volt, hanem valamilyen sárga szalag libbenése. Becsuktam magam mögött az ajtót, és nem kellet odanéznem sehova, hogy tudjam Health már ott áll mellettem, így könnyedén odalibbentettem neki a kezem és megfogtam az övét. A kastély nem volt messze de a kertben kacskaringós kis út vezetgetett ide-oda minket, amit látszott, hogy nem illik megszegni, mert a fű olyan tökéletes volt, hogy a virágokat szinte úgy látszott nem is a szellő lebegteti, hanem a büszkeség, és gyönyörűség tánca. Hirtelen eszembe jutott milyen lényeket is sorolt fel Health, és a lendwán szó nem ugrott be sehonnan még latin órákról sem, nem hogy a valamilyen lény lenne.

- Mik azok a lendwánok?

- A lendwán egy olyan nagy erejű lélek, amelyik valahogyan kötődött valamiféle lényhez és képes az összes, vagy majdnem az összes más lény erejét birtokolni. Például ha egy vérfarkas testében végbe megy a teljes erő felvétel, tehát kifejlett lesz, és lendwán lesz belőle, az valamiféle kiválasztottság. Onnantól a teste elkezdi érzékelni a többi erőt is. Rendelkezni fog a vámpír a kentaur a macska reinkarnációs átváltozottság, tündék, és unikornisok, és a jóég tudja még miféle lények, vannak, de mind, ami létezik annak az erejével rendelkezni fog. Branner egy ideig úgy gondolta nem csupán genetika, ami velem történik, hanem lendwán folyamatok is végbe mennek, mivel szerinte egy-két tulajdonságom nem tartozik egyikhez sem. De megvizsgált mindent és nem talált lendwán enzimeket. Szerintem nem leszek lendwán, de ő úgy gondolja az is lehetséges, hogy ezek az enzimek csak később alakulnak ki a szervezetben, és nagyon folyamatosan, lassan, mivel rengetegféle erőt, és enzimeket kell felvennie a szervezetnek, és így is lefárasztja. Ha gyorsabb lenne a termelődés akár bele is, lehetne halni. Érted úgy körübelül? - utolsó jó néhány szava megrémisztett, de nem túlságosan ezért sikerült elhessegetnem a fejemből és koncentrálni, arra hogy belépünk hamarosan azon a nagy gyönyörű ajtón.

- Igen. Úgy körübelül értem. Egész jó magyarázó vagy. – mondtam neki bátorító hangnemben, és mosolyt erőltettem kíváncsi várakozó és feszült arcomra.

- Akkor jó. Ezt jó tudni. Köszönöm.

- Igazán nincs mit. – erősebben megszorította a kezem, és megtorpantunk a nagy ajtó előtt. Egy nagy rézkopogtató lógott rajta, Health kétszer kopogtatott vele, és az ajtó már ki is nyíl, egy férfi aggodalmaskodó arca kíséretében. Sötétbarna haja volt, de nem olyan hosszú, mint Health-nek, inkább szolidra nyírva. Középkorú férfi lehetett, aggodalmas arcán már meglátszottak a kezdődő ráncok.

- Hell! Valami gond van? – a férfi szeme kíváncsi volt, és átugrott rám.

- Üdvözöllek lányom! Mért nem jöttök be? –Health elindult, engem is magával húzva, de csak a férfira figyelt.

- Nem. Nincs semmi gond. Igazából segítségért jöttünk, de nem igazán velem kapcsolatban.

- Igen. Láttam a szemén. – felém fordult és biztatóan rám mosolygott.

- Ne haragudj lányom, még nem is kérdeztem a neved. – megálltunk és én a szemeim meresztettem a nagy házra. Valóban egy kastély volt. Az előtérben egy bőrüléses társalgó volt elhelyezve. Tovább egyenesen, egy óriási aranyszínűre festett lépcső tündökölt, ami a tetején két oldalra vezetett, mind a két oldalán egy hatalmas és szép ajtó. A földszinten ballra egy nagy folyosó mélysége hívogatta a figyelmem, és mintha látni véltem volna ott is valamilyen lépcső kezdeményt. Jobbra egy teljesen egyszerűnek tűnő mégis pompával ellátott folyosó volt ahová már most benézve is látszott, hogy a konyha nyitja meg a helységet. Annyira elbámészkodtam, csak a házat figyeltem, és mintha minden más kiesett volna. Valami különös illatot éreztem és egyre bódultabbá tett. Végül Health ráncigált vissza a valóságba.

- Sen? – hajolt elém értetlenül nézve mi bajom lehet. Megköszörülte a torkát halkan és szemével a férfi felé pillantott.

- Öm. Elnézést én csak elbambultam. Serina Canter vagyok. – nyújtottam a kezem a férfi felé, és zavaromban hogy megvárattam idióta vigyor ült ki az arcomra.

- Üdvözlöm Miss. Canter! – azzal elkapta az alkarom, és közelebb húzott magához. Másik kezét a fülem mögé rakta és valamit csinált, de nem tudom mit. Csak a kezét tudtam nézni, ami az alkarom tartotta. Hosszú sebhelyek borították. Olyasfélék, mint amit Health testén okoztam, csak ezek régebbiek, mélyebbek, és szinte mintát alkotva kúszott felfelé a karján. A szemem felfelé kúszott, a nyakáig ahol láttam, hogy folytatódnak a sebhelyek, majd felnéztem az arcába, ahol most vettem észre először, hogy a bal arcán is megfigyelhető a sebhely. Eddig csak a másik arcfelét mutatta. Elégedettség uralkodott az arcán, amit nem értettem. Megpróbáltam nem arra a gyönyörű bódító illatra koncentrálni, amit éreztem és hallottam valamit, valami mélyről jövő morgás, de nem rossz inkább elégedett. A fülem mögött csak annyit éreztem, hogy mozog az ujja, és semmit nem értettem az egészből. A furcsa köszönésforma, az elégedett arca, az elégedet morgás, és a bódító illat, ami nem hagy figyelni semmire. Healthre pillantottam. Értetlen arcot vágott, mintha olyat látna, amit még sosem és az arcom fürkészte, mintha a mit csinálsz? Kérdés fogalmazódna meg benne.

- Különös. Már régen kiválasztották, mégis elég érzékeny és csak most kezdett el kialakulni. – azzal elvette a kezét, a morgásnak már csak egy halk vízhangját hallottam, majd elhallgatott. A férfi egy mosollyal az arcán üdvözölt, mintha most térnék vissza valahonnan.

- Kevin Branner vagyok. Szólíts, kérlek Kevinnek. Ha jól hallottam a te beceneved pedig Sen?

- Igen mondhatjuk úgy is.

- Nos akkor mondjuk úgy Sen, azért jöttél ide el hozzám Hellel együtt, mert valami különöset véltél felfedezni magadban?

- O.. olyasmi. – a hangom remegett. Nem értettem hogy mért Hellnek hívja, és mért ilyen önelégült a feje.

- Nos jó helyre jöttél. Üdvözöllek a Lendford kastélyban. Mi magunk között úgy hívjuk Lények háza. Itt mindenkinek van menedék. Neked is. Évek óta idejön mindenki, akit kiválasztottak, megjelöltek, megharapták, vagy bármi módon arra kerül a sor, hogy a szervezete egy különleges lénnyé alakítja a testét. És természetesen már évek óta én segítek ebben mindenkinek. Így hát állok a te rendelkezésedre is.

- Kevin, én nem azért hoztam, hogy beadjam hozzád, hanem hogy megbizonyosodjunk a dologról.

- Miféle dologról Hell?

- Hát hogy az e vagy nem.

- Természetesen még nem.

- Tudod hogy értem.

- Igen azzá fog válni több mint valószínű.

- Ma kezdődött. – jelentette ki Health jelentőség teljesen.

- Az nem lehet. Ahhoz túl előre haladott. Már csaknem egyhetes. Csak azt ne mond, hogy eddig nem dorombolt még neked. – mosolygott rám, egy pillanatra, aztán visszafordult Health felé.

- Nem! Nem dorombolt még nekem, sőt még meg sem karmolt a mai napig, és nem mászott rám, mint egy vadmacska. – azzal felrántotta a pólóját megmutatva a sebet. Kevin oda sietett hozzá megvizsgálta közelebbről a sebet.

- Bámulatos. – kerekedett el a szeme és visszalépett hozzám. Zsebéből előrántott egy kis orvosi lámpát, és megvizsgálta a szemem.

- A pupillája elkerekedett. Kicsit bódult állapotban van. Adtál neki valamit? Csináltatok valamit, ami miatt bódult?

- Nem.

- Érzel valamilyen erős illatot?

- Ami azt illeti igen, és szeretném megkeresni is. Már egy ideje elemzem. –tört ki belőlem és szinte vágyakozva néztem rá, hogy elmehessek futni, megkeresni az illat forrását.

- Keresd akkor hát. – elmosolyodott és félre állt az utamból. A fejem ide-oda ingattam Kevin, és Health közt. Majd mikor Health is lassan bólogatni kezdett, és elkezdtem volna futni, Valami nagyon fényes ütötte meg a szemem, az orrom kitágult és mélyebben szívta be a felerősödött illattal átitatott levegőt.

- Nem kel megkeresnie. – csilingelt a női hang. Keresni kezdtem de, csak a fényt láttam, a bal oldali sötét folyosóból jött kifelé a végtelen arany fény. Tett még pár lépést aztán végre kivettem a gyönyörű női alakot. Az aranyló fény a haja volt. Hossz aranyszőke fürtjei libegtek a levegőben miközben kecsesen lépdelt felénk. Arca kedves és roppant szép volt. Nagy zöld szemei ugyan szokatlanok voltak számomra, hiszen kéket gondoltam volna a szőke haja miatt, de nagyon szépen állt neki. Mint egy Kedves kis macskáé úgy villogott. Az alkata gyönyörű volt, még egy világszerte elismert top modell is megirigyelné. Oda jött hozzánk, egy széles erélyes mosollyal köszöntött mindenkit, majd Kevinhez lépett és megcsókolta. Annyira szenvedélyes volt, hogy zavarban éreztem magam, hogy látom, és el akartam fordulni. De nem tudtam levenni a szemem az egyik kezéről amint egy nyitott üvegcsét, szorongat, amiből szinte gőzölög az a bódító illat és lila fényben játszik a szememben.

- Drágám. Nem hiszem, hogy fair egy kezdőt felajzani. – erre a mondatra fenhéjjázó kacajt hallatott a csodaszép nő.

- Olyan csöndes hogy lehet, hogy csak így lehet szóra bírni. De elnézést, ha megbántottam vele valakit. – Kevin felén fordult kezét a nő derekán hagyva és bocsánatkérően rám nézett.

- Hell, Sen, Ő itt a feleségem Lencia Gruncz.

- Szisztok. Health! Igazán szép barátnő. – a nő rákacsintott Health-re és felém fordult.

- Tudom, hogy mi megy végbe nálad. Mivel én is az vagyok, sőt már kifejlett, tudok segíteni, és persze érzem, hogy te is, az leszel nem is olyan sokára.

- Barátnő? –nézett Kevin Health-re meglepve.

- Igen. – válaszolta Health büszkén, odajött hozzám és magához húzott a derekamnál fogva.

- Nem is vetted észre? Kár hogy te nem érezheted, amit én. Annyira kívánja minden egyes percben, hogy magam is felajzódom tőle. – nevetett fel Lencia.

- Persze azt nem tudom, hogy Health hogyan érez, de biztos vagyok benne, hogy hasonlóan.

- Biztos lehetsz benne. – vetette oda neki kicsit sértődötten Health.

- Jaj már ugyan ne csináld már. Hisz te is tudod, hogy akarja. Akkor meg mért nem tettétek még, meg hm?

- Ez nem tartozik rád Lencia. – mondta kicsit dühösebben a kelleténél a választ Health.

- Igen drágám nem hiszem, hogy bele kéne ütnünk az orrunkat.

- Jól van. De akkor tényleg szükség lesz a Contedin-re. Nem szeretek osztozni rajta, mert kevés van belőle, de neked szívesen adok ám. –incselkedett velem Lencia.

- Biztosan szeretnéd kicsit közelebbről megszaglászni nem?

- De! – vágtam rá és már nyúltam is az üvegcséért. Lencia oda libbent hozzám, és megnyalta az arcom, majd odanyújtotta az üvegcsét. Meglepve bámultam rá. De nem csak én, hanem mindenki a jelenlévők közül.

- Most mi van? Én is kedvelhetek valakit nemde?

- De. Igen kedvelheted, sőt örülök is neki, hogy nem, óhajtasz undokoskodni vele, de neki ez még fura. Szóval nem igazán hiszem, hogy érti, mért nyalogatod.

- Azért nyaltalak, meg mert aranyos vagy, és kedves. Mi macskareinek és mutatjuk, ki tudod. Szóval a barátnőm leszel. –mosolygott rám, és én viszonoztam. Mármost bírtam Lenciát. Csinos és aranyos. Felém legalább is, nagyon is.

- Macskarein= macska reinkarnációja. Csak így rövidebb. A macskareinek nagyon bensőségesen választják meg a környezetüket, az élettársukat, és persze a barátnőjüket is. – Magyarázta Kevin mosolyogva. Elpirultam, és egyre jobban akartam magamba vonulni, és magamra önteni aztán szétkenni azt a löttyit.

- És Contedin ez a kis üvegcse lé, ami serkenti a macskák érzékszerveit, és felajzza őket, mint a macskamenta az igazi macskákat? –vetettem fel a feltételezésemet, amit levontam az eddigiekből.

- Pontosan. Úgy látszik nem csak ennivalóan édes vagy, hanem jó a logikai gondolkodásod is. Ami később majd még jobb lesz, ha az enzimek jobban átformálódnak. – csilingelte örömteljesen Lencia, úgy hogy a szeme végig szeretettől csillogott. Hihetetlen milyen aranyos velem, és a többiekkel meg hát… olyan kicsit undok.

- És mit szoktatok csinálni vele?

- Bármit, amit csak akarsz. Nem árt. De amint látom, már van egy-két vágyad, hogy mit csinálj vele. – mosolygott rám kacsingatva. Hirtelen úgy éreztem bármit, elmondhatok neki, most és a közeljövőben is bármikor.

- Hm? – nézett rám kérdőn, valószínűleg már várta hogy elmondjam neki. Közelebb léptem hozzá és odasúgtam neki.

- Különös vágyat érzek az után, hogy szétkenjem magamon. Ez nagyon perverz? – felnevetett egy pillanatra, és válaszolt.

- Nagyon is! De nem ez a legperverzebb. Különben meg jó választás. Ilyenkor szétáramlik benned az egész. Ennél már csak az hatásosabb, ha közvetlen bejuttatod a szervezetedbe. De ez nagyon hosszú ideig fejti ki a hatását. – elléptem tőle és csak álltam elpirosodva. Remélem, nem hiszik, hogy majd itt előttük fogok játszadozni magammal a Contedinnel.

- Gyere velem! – fogta meg a kezem Lencia, és elkezdett húzni maga után a bal oldali folyosón. Hallottam valaki lépéseit a hátunk mögött. Reméltem, hogy Health az.

- Bejöhetsz a szobámba, és ott kipróbálhatod. Nem kell tartanod egyébként semmitől. És senkitől – mosolyodott el egy kis szünetet tartva a két kijelentés között.

- Én is bent leszek.

- De…? – nem tudtam befejezni, mert a szavamba vágott.

- Kérlek, ne legyél szégyenlős előttem. Nem végig leszek bent, csak megvárom, amíg eléri a hatását aztán magatokra, hagylak. – ebben a pillanatban Health vette ki a kezem Lencia kezei közül.

- Tényleg nem kell szégyenlősnek lenned. Különben meg amint megérzed, nem igen fog érdekelni ki lát vagy ki nem.

- Health. Ha én fel leszek izgatva, akkor… lehet, hogy megtörténik ugyanaz, mint reggel, vagy több is akár.

- Ne aggódj, majd uralkodom magamon.

- De én nem akarom, hogy uralkodj magadon!! – fakadt ki előlem kicsit hangosabban, is mint kellet, volna. Lenciából kifakadt a nevetés.

- Na látod, én meg mondtam. Nem kéne ennyire féltened magadtól. Tud vigyázni szerintem magára.

- Lehet, hogy nem kéne kipróbálnom. –mondtam keserűen.

- Vagy legalább még most nem.

- De igen! Kell! – fakadt ki Healthből és Lenciából egyszerre. Végül Health folytatta.

- Nagyon úgy tűnik, hogy macskarein lesz belőled, és a körülötted lévő dolgokat meg kell ismerned. Főleg azokat, amelyikek majd később az életed részévé válnak.

- Az ajzó szerek is az életem részévé válnak? – a hangomból kihallatszott gúnyon Lencia elmosolyodott. Tisztán láttam minden egyes vonását mindenkinek, pedig vaksötétség uralkodott a hosszú folyosón. Azt is észre vettem, hogy az előtérből milyen hamar kiszúrtam hogy egy lépcső kezdemény van a végén, pedig, most ahogy itt sétálunk végig rajta, egyértelműen látszik, hogy van vagy 5 percnyi séta a végéig. Lencia magyarázó hangja újra felkeltette az érdeklődésemet.

- Úgy érti, hogy meg kell tanulnod és legalább egyszer megérzékelned milyen hatással, vannak rád a dolgok. És ebbe az ajzó szerek is beletartoznak. Igen. Mert mindenki másképp reagál egy kicsit.

- Oké. –egyeztem bele.

- Különben tényleg édes vagy elpirulva, és felajzva. – súgta meg nagyon halkan nekem Health. Elmosolyodtam, és menet közben egy csókot nyomtam a szájára. Odaértünk a lépcsőkezdeményéhez. Lencia felfutott rajta, és hívott hogy fussak én is, mert meg kell tanulnom gyorsan futni. A lépcső feléig úgy éreztem, mintha repülnék, szinte mintha csak három lépést tettem volna, pedig amit megtettem több mint 200 méter volt. A lépcső irdatlan magas volt. Lencia már a tetején ácsorgott a csigalépcsőnek, és elismerően nézett le rám.

- Egész jó! Meríts erőt az illatból. Meg akarod szerezni de, túl messze van, és sok időbe kerül, mire megszerzed. Akard! hogy gyorsabb legyél. – kiáltotta nekem le tanító hangon. Eközben Health is elszánta magát és vámpír képességeinek köszönhetően felsuhant hozzám.

- Tényleg egész jó. Hallgass Lenciára. Úgy látom a jövőben ő fog segíteni neked, ő lesz a tanítód, mondhatnánk így is.

- Rendben. – megfogadva Lencia tanácsát, koncentráltam az illatra. Meg akarom szerezni! Meg akarom szerezni, de túl messze van! Most akarom, most akarom! Ezt mondogattam magamban végig, és elkezdtem futni. Az illat irányított, és megint éreztem, ahogy a fal eltűnik a gyorsaságom korlátán, és elkezdek eszeveszett gyorsan repeszteni. Mire felértem már lihegtem, de nem, attól hogy elfáradtam, hanem az erős koncentrálástól. Rövidesen Health is megérkezett mögém, és elismerően elmosolyodott.

- Jól halad nemde Lencia? – incselkedett Health.

- Igen jól halad. És remek macskarein lesz belőle, mert mindent megtanítok neki. Olyan lesz, mint én!

- Hát ezt nagyon remélem, hogy nem következik be. – mondta Health, mire Lencia sértődötten megfordult hosszú szőke haját hozzácsapva az orrához, és magával húzott.

- Gyere Sen. – mint eddig is bármilyen dühös is volt bárkire, velem ugyanúgy megtalálta a kedves énjét.