5. fejezet

Figyelem! Az ötödik fejezet nyugalmat megzavaró/16/18+ -ot tartalmaz!

Ötödik fejezet

Elindultam Lencia után be a szobájába. Szép, nőies szoba volt, az ablakban nem volt elhúzva a rózsamintás függöny, ezért az egész szobát átjárta a napsütés. Az ablakhoz siettem és kipillantottam rajta. Láttam Health kocsiját, és ekkor jöttem rá, hogy Lencia volt az a kis sárga szalagszerű fény, ami eltáncolt az ablakban a szemem láttára.
- Igen.
- Mi igen?
- Igen láttalak, mikor bejöttetek, és igen én voltam az. Nem rossz szándékkal lestelek ki. –hátra néztem és mosolyogva nézett engem.
- Nem is gondoltam hogy rossz szándékkal tennéd, te akkor mondjuk azt sem gondoltam, hogy egy ember az.
- Hát nem is ember vagyok. – csilingelte magas kis hangján.
- Macskarein vagyok Sen. És te is az leszel. – azzal átnyúlt felettem, elhúzta a függönyt, és felém, nyújtotta az üvegcsét.
- Ess csak neki!
- Én őőm nem lehetne egyedül?
- Senni!! – forgatta a szemeit, és közel jött hozzám. Elkezdte lefejteni a vállamról a fölsőt.
- M… Mit csinálsz? – de nem válaszolt, hanem az ujját bedugta az üvegcsébe és elkezdte felkenni a bőrömre.
- Ha lehet, ne nagyon tegyetek rendetlenséget! Ezt az üveget neked adom, de ha utána akarsz, akkor majd magad kell, kérjél Kevintől. Ő készíti. – ezt még meghallottam, de utána elkezdett lángolni a bőröm. Szinte ki akartam törni a saját bőrömből, és különös hangokat hallattam. Az agyam legsötétebb mélyében is egy név fogalmazódott meg, amit később el is kezdtem sikongatni.
- Health! Ezt neked is érezned kéne… nagyon jó! – sikongattam öntudatlan, és őt kerestem mindenütt a szememmel. További érintéseket éreztem a bőrömön és már csak egy melltartóban voltam. Lencia újabb Contedint vitt fel a hasamra, a nyakamra, és az ajkaimra is kent egy keveset. Úgy éreztem mentem, felrobbanok, ha nincs itt mellettem Health. Kis idő múlva, és számtalan önelégült sikongatás után, amikor már úgy éreztem magam, mint aki totál be van lőve, a hideg vékony kis ujjak helyét nagy meleg kezek vették át. A szemem kipattant, és megláttam Health gyönyörű szemeit, ahogy csodálkozva figyeli vonagló testem.
- Jól vagy Sen?
- Istenem Health. Annyira szép vagy. – nevetségesen hallatszott, ezt még én is meghallottam a saját szavaimból de azt is láttam, ahogy Health szája felfelé görbül.
- Tényleg olyan, vagy mint akit belőttek. – mondta nevetgélve.
- Ne nevess ki! Csókolj meg! Kérlek. Health? – parancsoltam szinte rá, de tudtam, nem azért teszi, mert így hangzott. Kezei, közé fogta az arcom, és óvatosan megcsókolt. Nem ez volt az eddigi legszenvedélyesebb csókunk, mégis majd szétrobbantam, annyira kívántam hogy többet kaphassak. Abbahagyta, hogy felemelhessen, és Lencia ágyára vitt.
- Nehezebb lesz, mint gondoltam. – azzal végig csókolgatta a testem, majd újra megcsókolt. Vadul vonaglottam alatta, és egyre jobban markoltam a haját, ha nem épp a testét simogattam, mi közbe magamhoz próbáltam csábítgatni. Könnyen engedett. Egyszer sem utasított el hogy ez túl sok. Még akkor sem szólt rám, amikor a lábaimmal körülzártam a derekát, kezeim a nyaka körül fontam össze és megnyaltam a mellkasát.
- Óh Sen! Sen… Sen… - lihegte a fülömbe és még jobban magához húzott. Kezei végig simították a felsőtestem aztán feljebb húzott és lebontotta rólam a melltartót. Közel nyomtam hozzá a melleim, de ő eltolta és csókolgatta, nyalogatta. Akaratlanul is felnyögtem, amikor megint megéreztem, amit reggel, ahogy elönt a vágy, és majd kirobbanok a testemből. De most nem csak az ő nyálában lévő serkentőszerek, hanem a Contedin is befolyásolta a viselkedésem, Health csak rátett még egy lapáttal, amikor megfogta a mellem és közben olyan szenvedélyesen csókolt, hogy a szívem kiugrott a helyéről.
- Health! Akarom! – fakadt ki belőlem nyögdécselve, amikor megállt, hogy levegőt vegyen.
- Tudom. Tudom. Jaj Sen. Én is nagyon akarom. – szavai csak még jobban perzseltek, és a kezem megindult lefelé a testén, egészen addig, amíg rá nem talált, amire akart. Éreztem hogy milyen kemény, és hallottam, ahogy Health elnyög halkan, amikor megérintettem.
- Sen! – lihegte egyre jobban. Erőt vettem magamon, és elvettem a kezem. Elkezdtem a pólóját felgyűrni mellkasáról, de Health előbb kitalálta mit szeretnék. Feltérdelt felettem, és lehúzta a pólóját. Kezeim azonnal a mellkasára tettem és simogatni kezdtem.
- Health! – nyögtem fel. Mintha neki ez egy kimondatlan kérés lett volna, felállt és levette a nadrágját, a boxerét, és megszabadította magát minden ruházattól. Mikor végzett, visszagördült rám, és engem is levetkőztetett. Mikor már mind a ketten anyaszült meztelenek lettünk, egymáshoz olyan közel húzódtunk és ölelkeztünk, mint még soha. Csókolt, és simogatott. Éreztem, ahogy keménysége hozzámér és egy hatalmas hullám futott végig a testemen. Meg akartam újra fogni, így hogy most már nincs semmi rajta. Már nyúltam felé mikor megállította a kezem és visszarakta magam mellé. Meglepődött arcot vágtam egy percig, aztán megéreztem mit akart. Láttam a vágytól elöntött szemében, hogy mennyire élvezi, hogy végre nem akadályozza semmilyen ruha, és megfogott és simogatott ott, ahol a legérzékenyebb egy nő. Éreztem, ahogy felcsillan a szemem, és láttam, hogy ezt ő is csodálattal nézi. Elvette a kezeit, és bocsánatkérően feltérdelt.
- Senni! – nem tudtam ránézni a szemére, vagy akár csak a mellkasára, mert keménységét figyeltem. Hihetetlen hogy mennyire kíván, és mégsem tesszük meg. Mért nem? Mért nem?
- Senni! Félek. – ebben a pillanatban a szemére ugrott a szemem.
- Nem kell félned! Kérlek, ne hagyjuk abba.
- De Sen én nem akarok semmi rosszat. – felültem és mélyen aggódó szemébe, néztem.
- Szerinted ez rossz? – azzal megfogtam meredező keménységét, és tettem, amit úgy gondoltam tennem kell ahhoz, hogy eloszlassam a félelmét, és helyébe őrült vágyakat kergessek.
- Óh Sen! Istenem! – és be is igazolódott a feltevésem, Health szeme elkerekedett, és megvadult. A farkast véltem, átvenni az irányítást, de még mindig Health volt. Health aki őrületesen kívánt, és én, aki mondhatjuk úgy teljesen be voltam drogozva, én is kívántam őt. Lihegett, és nyögdécselt, kétségtelen mennyire tetszett neki a dolog. Mikor a lihegése egyre sűrűbb lett és egyre jobban kiáldozta a nevem, abbahagytam és felnéztem rá. Fejét azonnal lefordította, a plafonról rólam, felrántott magához, és csókolni kezdett. Nyögdécseltem, erre ő szinte ledobott az ágyra, és szorosan hozzám tapadt. A számtól indult, és végig nyaldosta, csókolgatta a testem egészen addig, amíg el nem ért a combjaim közé. A következő három percet, Vad sikongatások vették át és szinte magamra sem ismertem, amikor a nevét olyan vadul kiabálva a haját markolgattam, miközben ő kényeztetett. Felismerte a vég kezdetét, és visszahajolt fölém. Szeme megtört, de vadul csillogó volt. A vágy szinte elborított újra meg újra ahányszor megcsókolt vagy magérintett.
- Nem állsz még készen! – vágta közbe Health, és szinte széttörtem, amikor rájöttem, itt akarja abbahagyni. Itt, amikor már olyan közel van, ahhoz hogy az övé lehessek.
- DE! De igen készen állok! Health nem hagyhatod abba. Most nem. Most már meg kell történnie. Kérlek! Hiszen te is teljesen kész vagy! Nem csak én! – szinte ordítoztam. És a szeme bűnbánó lett. Lehajolt, és végig nyalta a nyakam, mint egy kiskutya.
- Health!
- Csak a Contedin és a serkentő beszél belőled.
- Nem Health Nem! Ha teljesen tiszta lennék, akkor is ennyire akarnám, hidd már el, kérlek!
- A szex befolyásolja az enzimek osztódását. Felgyorsul a folyamat.
- És ez baj? Ez azt jelenti, hogy gyorsabban fejlődök nem? Akkor ez mért baj?
- Nem biztos. Lehet hogy túl sok a szervezetednek, és nem bírja el.
- Health nem teheted ezt velem! Itt fekszek meztelenül, neked áll a farkad, pettingeltünk, és nem fekszünk le egymással? Ezt nem teheted! Mindjárt szétrobbanok annyira, kívánlak.
- Én is, téged Én is téged. És tudom. És… ne haragudj. – abbahagyta, mert könnyek csordultak le az arcomon. Zokogni kezdtem neki, és olyan kegyetlenül elszégyelltem magam, hogy itt bőgök, mint egy óvodás, ráadásul azért, mert nem dug meg a csávóm, hogy ez már alapjában szánalmas.
- Sen! Hé Sen! Ne csináld, ezt nem akarom, hogy sírj. Senni tudod, hogy bármit meg tennék, hogy ne legyél szomorú ugye? – mélyen a szemébe néztem, de ez nem segített, csak jobban kezdtem sírni kifakadtam, és egy hangot hallottam. Egy mély hangot. Keviné volt, amint beront, és megkérdezi mi a bajom, mert oda lehallani, ahogy zokogok, és Lencia érzi a fájdalmam és neki is, fáj már lassan. Ránéztem és láttam, ahogy elrémül az arcomtól, majd kitisztul a szeme előtt minden, és fájdalom szökik a szemébe.
- Ne haragudjatok nem gondoltam, hogy sír, ha ti éppen…
- Mert nem is! – ordítottam rá olyan erővel, hogy magam is megrémültem a hangomtól. A zokogás még hangosabb lett, és nem tudtam abbahagyni.
- Sen! Sen! Sss… Ssss – Csitítgatott Health de nem éreztem semmi mást csak fájdalmat. Igazi fájdalmat, ahogy beömlik a szívembe és elektromos áramkén csap meg időnként.
- Mért fáj neki ennyire, hogy nem…?
- Hogy nem fekszetek le? Ha túl erős adagban kapnak Contedinből akkor fájdalmat, okoz a szexuális vágy után az esemény elhagyása. A szervezetük annyira áthangolódik rá hogy a szer kapcsolódik a sejtekhez, és amikor nem következik be az esemény, hogy kitisztítsa belőle, akkor fájdalommal jár a szer leválása segítség nélkül a sejtekről. – Magyarázta Kevin gyorsan, miközben Health felhúzta a nadrágját és a kezébe kapott, hogy tartson. Még egy utolsó áramcsapást éreztem egy utolsó mondatot.
- Mondhattátok volna előtte. – aztán rám borult a sötétség, és semmit nem tudtam tenni. Sikongattam, hogy nem tudom kinyitni a szemem, hogy mennyire fáj mindenem, de csak csitítgatásokat kaptam. Legalább éreztem, ahogy Health a kezében tart, hallottam, ahogy a nevemet suttogja, és bocsánatot kér, és hallottam a hangjából mennyire fáj neki hogy így lát engem.
- Mintha vakon sétálgatnék, az elektromos vezetékeken. Nagyon fáj! – közvetítettem Kevinnek amikor megkérdezte, mit érzek. Aztán éreztem valamit, ami enyhítette a fejemben a fájdalmat, és szeretet vette át. Őszinte szeretet. Nem Health iránt nem Kevin iránt és nem az emberi Lora barátnőm iránt. Lencia. Súgta meg a választ az agyam, amit közvetítettem a körülöttem lévőknek is.
- Lencia! Lencia! – hideg kezek fogták meg a homlokom és simogatták a hajam ki az arcomból.
- Sss… Itt vagyok. Vigyázok rád. Segítek neked. Nekem is fáj Sen. A te fájdalmad az enyém is. Kiválasztottalak. A Léleknőm vagy. Ez több mint barátság!
- Érzem. Érzem, hogy neked is fáj. Ne haragudj! Nem tudtam, hogy neked is fog fájni.
- Ugyan már nem haragszom. Én sem tudtam, hogy ez lesz, még nem éreztem hogy kialakult ilyen hamar a kötődés közted és köztem. TE semmiképp sem tehetsz róla. Te nem! – szinte tudtam, hogy most rosszalló pillantásokat vet Health felé, de nem lehetek biztos benne, és ha egyszer nem látok semmit csak fájdalmat, és sötétséget, nem ítélkezhetek, különben sem vagyok olyan állapotban, hogy veszekedni kezdjek.
- Mikor múlik el?
- Ha egy kicsit lenyugodtál, akkor beadok egy kis csillapítót, felviszünk az emeletre, keresünk neked és Hellnek egy szobát, alszol egy jót, és holnap elkezded a tanulást. - nyugtatott Kevin, miközben egy borogatást rakott Lencia keze helyére izzadt, forró homlokomra.
- Nem Lencia lesz velem? – kérdeztem kicsit kétségbeesve. Az ő jelenléte, enyhítette a fájdalmam. Csönd lett, mintha valakinek a döntésére várnának. Megijedtem a nagy csöndtől.
- Lencia? – kérdeztem kétségbe esve.
- Itt vagyok Sen.
- Mért van ilyen csönd? – tudakoltam tőle, mert tudtam ő elmondja az igazat bármi is legyen az.
- Nem akarsz Healthel aludni?
- Én… Hát… De… Csak Lencia ha itt vagy mellettem, nem fáj annyira.
- Tudom Sen. De ez most nagyon úgy jött le, hogy nem akarsz Healthel lenni.
- Nem haragszom rá. Miattam vannak fájdalmai. Aludjon Lenciával. – hallottam Health hangjába a fájdalmat, hogy nagyon megsértettem, és most haragszik magára.
- Health! – nem jött semmi válasz.
- Health? – ismét semmi.
- Health ne haragudj. Hol vagy? Health?! – a hangom magas kétségbe esett volt és átjárt a félelem hogy nincs itt Health.
- Úgy tűnik velem, alszol. – szólalt meg Lencia.
- Hol van Health?
- Itt vagyok. – jött egy letört mélyen zokogó hang.
- Ha beadjátok a csillapítót, akkor újra látok ugye? – feldühödtem, amikor nem jött válasz.
- Ugye?
- Igen. Természetesen látni fogsz, csak nagyon fáradt leszel, és valószínűleg fájni fog picit a szemed. – válaszolt végül Kevin.
- Akkor adjátok be. Lenyugodtam már. Látni akarom Healthet. Kérlek! Kevin! – válasz helyett egy éles szúrást kaptam a vállamba, és éreztem, hogy a nehezék a szememről lekúszik és belétér a fájdalom. Lassan kinyitottam és Lencia aggódó arcát pillantottam meg. Elidőztem rajta egy ideig, aztán Healthet kereste a szemem.
- Tényleg pihenned kell. Elég vörös a szemed. Tönkreteszi a gyönyörű zöldséget. – hallottam meg hirtelen a hangját, majd megláttam Lencia mögött fájdalmas bűntudattól torzult arcát.
- Health!! - Sóhajtottam fel és kinyújtottam a kezem.
- Ne haragudj szerelmem. Kérlek! – ömlött belőle a szó és iszonyatosan fájdalmas szemeiből egy könnycsepp csordult ki.
- Nem haragszom! – még mindig keservesen ugyan de közelebb jött, és lehajolt az ágy fölé, amin feküdtem, ami érdekes volt, mert észre sem vettem hogy Health mikor rakhatott le a kezeiből. Elsimította a hajam, és egy csókot nyomott a homlokomra. Egy sóhajtás fakadt ki belőlem. Éreztem, hogy újra visszaszáll egy kicsit az erő belém.
- Health! Ne menj el.
- Nem megyek sehová. Te mész el Lenciával aludni
- Nem akarom hogy egyedül légy az este, és martaljon a bűntudat. Aludj velem, kérlek! Enyhítheted a fájdalmaim.
- Mégis miképp?
- Azzal hogy velem maradsz. Kérlek! – nyögtem ki egy utolsó kérlelést.
- Rendben. – azzal megadón lehajolt értem és felemelt.
- Én is tudok menni, a magam lábán. – úgy nézett rám, mint aki hülyeséget beszél.
- Szerintem meg nem, úgyhogy viszlek. És nem óhajtok vitázni veled erről tovább. És semmi másról sem. Elég volt mára a drámából. – igaza volt. Mára már tényleg elég a drámából.
- Oké – nyögtem ki és újra rám borult a sötétség, ezúttal az álmosságtól, de a fájdalom nem maradt abba. Éreztem, ahogy Health felcipel az emeletre, és mikor nagy lett a csönd kinyitottam a szemem. Egy nagyszobában, egy óriási ágy ütötte meg rögtön a szemem. Mintha csak hitvesi ágy lenne, olyan szépséggel volt bevetve. Egy kis ajtó nyílt a szobában azon kívül ahol bejöttünk. Health óvatosan lefektetett az ágyra, majd elindult az ajtó irányába.
- Hová mész? – kérdeztem, és a hangomon meghallatszott a kétségbeesés.
- Mindjárt jövök. Lezuhanyzok ha megengeded. – fordult meg hirtelen és kíváncsisággal telt arccal nézett rám. Nem szoktam ennyire aggódni, amiatt hogy magamra hagy egy percre, de itt nem ismertem semmit, és annyira megbántotta a nemrégiben történt dolog, hogy jobb szerettem volna látni, hogy tényleg csak zuhanyzik. Bár tudtam, nem tenne semmit. Ma nem. Tudattam vele, hogy szükségem van rá.
- Siess. – mondtam végül, és azzal el is indult a zuhanyzó felé. Lehunytam a szemem, és átadtam magam a fájdalomnak, hagy kínozzon, amíg egyedül vagyok. Már épp sikoltani készültem, hogy valami ellenszert találjon valaki, amikor hírtelen megéreztem Health körülölelő kezeit. Megcsókolt, és egy hideg vízcsepp hullott az arcomra. Kinyitottam a szemem és a kisfiús Health arcába ütköztem. Szemei csillogtak és vizes hajáról rám csurgott a víz. Friss illata átjárta az egész szobát, és legszívesebben belé fúrtam volna magam. Szinte megijedtem mikor megszólalt. Rekedtes hangja egyáltalán nem hangzott az övének, és szembetűnően látszott hogy megváltozott a szemszíne. Mélybíbor lepel kúszott bele gyönyörűséges barna szemeibe, és vöröslő vágy égette tágraterült pupilláját.
- Tudok egy megoldást, ami segíthet enyhíteni a fájdalmaidat. Arról nem is beszélve, hogy elég régen nem tettem eleget vámpír szükségleteimnek. – hirtelen félelem járta át a testem, és nem segített rajtam hogy egy újabb áramütésszerű fájdalom hatolt végig a testemen. Megvonaglottam, és egyre jobban hangzott Health ötlete bármi is legyen az.
- Teljes mértékben megszünteti? – kérdeztem még mindig fájdalomtól reszketve
- Enyhíti. Pont annyi ideig kell hatnia ameddig el, nem alszol, onnantól kezdve már egyébként sem fog fájni.
- Rendben. Csináld. – azzal közelhajolt, és megcsókolt, majd lejjebbkúszott és vöröslő szemei szinte elfeketedtek a vágytól. Lenyalt egy vízcseppet a nyakamról, majd helyére gyengéd szavakat lehelt.
- Nem fog fájni ígérem. – azzal kivillantotta szemfogait, és felkaristolta vele az ütőerem melletti kis érvonalat. Megjelent egy kis vércsík rajta, amit le is nyalt, és ezzel eltűnt a pillanatnyi harapás fájdalma. Majd elkezdte szívni a vöröslő nedűt a nyakamból. Időnként felhörgött, mint aki valami különlegeset kóstolhat meg. Nagyokat kortyolgatott, és én éreztem, ahogy az áramot lekapcsolják a lábamba, amit eddig fájdalomittasan csapkodták gyönge testem. Felnyögtem annak örömére, hogy megszabadultam a borzalomtól, túlcsorduló fájdalomtól, és mintha csak célzásnak venné, hozzám szorította testét. Száját szorosan a nyakamra tapasztotta, és kezeit a hátam alá csúsztatta, tartva a gerincemet. Lassan felültetett, és a derekamnál fogva magához szorított. Már egy ideje kortyolta a vérem, és a fájdalom szinte teljesen megszűnt. Helyét kéjes érzések vették át. Áramcsapásként hatott rám az érzés, ahogy szívja a vérem. Mintha valakit megszabadítanának valami nehézkes érzéstől. Újon szerzett szabadságomtól vezérelve, a vállára tettem a kezem, és a nevét kezdtem suttogni.
- Health. Health… Köszönöm. – megfogta a mellem és visszalökött az ágyra. Száját még egy utolsó percig hozzászorította a sebhez, majd elvette. Gondosan végig nyalta, majd rálehelt. A seb egyszerre csak elkezdet begyógyulni, amíg ki nem csordult egy utolsó vércsepp, és a seb helyén egy rózsaszín kis vonal nem maradt. A nyakamhoz nyúltam és lehúztam mutatóujjammal a vércseppet. Health megfogta a kezem szájához, irányította, majd lenyalta. Érzékien megcsókolt, majd magához húzott.
- Én köszönöm, a különleges vacsorát. – elmosolyodott, és ekkor jutott eszembe, hogy semmit nem ettem még ma.
- Holnap nagyon éhes leszek.
- Akkor majd holnap reggelizel egy jót, mielőtt elkezded a tanulást. Most aludj kedvesem.
- Jólvan. Jó éjszakát. – leheltem még el utoljára, aztán a szemhéjam kőfalként zuhant le a szememre, és húzott le az álom mély szakadékába.