6. Fejezet

- Health?Health hol vagy? –kérdeztem zavartam mikor kinyitottam a szemem, és nem találtam magam mellett a félistenem amint átkarol. Már felkészültem a fájdalomra, és összeszorítottam a fogam, de nem jött. Semmi áramütésszerű fájdalom, csak a reggeli fáradság. Megdörzsöltem a szemem, és újra keresgélni kezdtem Health után. Lassan felálltam, és a fürdőbe totyogtam ahol tegnap Health is, felfrissítette magát mielőtt… Ekkor eszembe jutott a tegnapi nap. És főként, az hogy milyen közel álltunk, ahhoz hogy lefeküdjünk, aztán rám tört a fájdalom és ő úgy enyhítette, hogy ivott belőlem. Még sosem uralkodott ennyire felette a vámpír énje, mint tegnap éjszaka. Bájos gondolatmenetemet, egy éles korgás szakította meg, és a tükörképem a mosdó felett. Ahogy azt tegnap este meg is jósoltam szörnyen éhes voltam. Ledobtam gyűrött ruháimat, és bemásztam a zuhanyzóba. Jól esett a bőrömön a meleg víz, a tusfürdőt szétkenni álmos arcomon, és érezni, ahogy energiát tölt belém. A zuhanyzókabin mellett rögtön, törülközők lógtak, szépen sorba rakva. Lekaptam az elsőt, és magamra tekertem. A mosdó feletti szekrényből kivettem egy fogkefét, egy tubus fogkrémet, és a fogamat kezdtem sikálni, közben azon gondolkozva, mennyire elő van itt minden készítve. Tiszta fogkefék (nem is kevés) a szekrényben, törülközők mindig újak kirakva. Az ágy bevetve. Tisztaság honol az egész szobában, amíg a vendég nem használja, de abban is biztos voltam, hogy miután kiteszem innét a lábam hamarosan valaki (gondolom egy bejárónő) azonnal nekiesik újra csodálatossá varázsolni mindent. És akkora ez a kastély, hogy nem hiszem, hogy egy bejárónő elég lenne a sejtésem szerint több száz szobára. Kiöblítettem a számat és a törülközővel a maradékvizes részeket is megtöröltem, immár friss testemen. Eszembe jutott hogy nincs másik ruhám. Vagyis itt nincs. Kimentem újra a fürdőből az ágyhoz és egy kis kupac ruha hevert a szélén, ami eddig nem volt ott, rajta egy kis üzenettel. Nagy meglepve odarohantam, és felkaptam a kis cetlit. Szíja! Health küldött neked ruhát, ne haragudj, hogy nem tudtunk megvárni, lent vagyunk az ebédlőben. Puszi Lencia. Azt már teljesen elfelejtette leírni, hogyan kell lemennem az ebédlőbe, merthogy tegnap nem igazán voltam magamnál a fájdalomtól és nem igazán tudom hogy merről jöttünk, vagy egyáltalán milyen úton. Egy rövid ujjú világoskék pólót, egy halásznadrág rövidségű farmernadrágot, és egy kicsi, a pólómhoz hozzáillő kis blézer volt otthagyva, meg természetesen az egyik jól ismert kék melltartóm és egy tanga. Tanga? Úgy emlékszem Health egyetlen egy tangát sem talált meg és nem is vett még nekem. Talán ez lett volna az az alkalom, hogy most vesz nekem tangát? És pont ilyen kis kék csipkéset? Kitudja mindenesetre szép volt, meg nem is volt más választásom, úgyhogy felvettem. És minden mást is. Lényegében egész jól néztem ki bennük. Szokványos viselet volt, de mért is kellet, volna kiöltöznöm. Megfésültem a hajam, (nem is csodálkozom hogy öt fajta fésű hevert a tükrös asztalka fiókjában) és elindultam kifelé a szobából. Kinyitottam az ajtót és egy széles, aranyszínű folyosót találtam magam előtt, az oldalán számtalan ajtóval. Erőt vettem magamon, és elindultam a folyosón. Nem volt túl sötét de világos sem. Megpróbáltam felidézni a tegnap estét, amikor felfelé hozott Health. Úgy emlékszem csak egy ajtóval, pontosabban kettővel találkoztunk. Az egyik utunk elején a másik a végén volt. Az elsőben biztos voltam hogy az a nagy aranyszínű ajtó, amelyik az emelet két oldalán van, amit olyan nagyon jól megnéztem még érkezésünkkor az előszobában, inkább teremben. Szóval gondolom a másik, az a szobaajtó lehetett. Tehát csak egyenesen kell mennem. Azt hiszem. Majd csak kitalálok valahogyan. Hirtelen egy éles fájdalom az arcomban. Ez szakította meg a koncentrációmat, hogy kitaláljak, le az ebédlőbe. A nagy lökéstől az arcomban, összecsuklottam, és seggre estem, egy nagyobb fájdalomnyöszörgés mellett.

- Jaj ne haragudj. Nem vettelek észre. Nem tudtam, hogy itt állsz. Jól vagy? – egy szőke fiú nézett le rám bűnbánó kék szemekkel. Helyes fiú volt. Afféle jó kisfiú. Nem néztem többnek tizenhétnél.

- Nem. Semmi… Köszi jól vagyok. – rám mosolygott, és a kezét nyújtotta, hogy felhúzzon. Elfogadtam, és felálltam a szöszke fiú segítségével.

- Nem láttalak még itt. – azzal közel hajolt hozzám, és belenézett a szemembe.

- Macskarein vagy? WÁOW! - meglepett nagy öröme, és habogva kezdtem beszélni.

- Öm… Hát… Én… csak leszek, majd azt hiszem… - elnevette magát.

- Igen persze. Szóval csak leszel. Minden esetre bocsi még egyszer. Nem akartam neked csapni az ajtót én csak ideges voltam egy kicsit. De most már elszállt. Most hogy megláttalak téged. – vettem a lapot hogy kacérkodik, de úgy tettem mintha észre se vettem volna.

- A nevem Conner. Tünde. Vagyis csak leszek. – azzal rám kacsintott.

- Senni vagyok. De néha csak Sen. Szóval szólíts, ahogy tetszik. És mint kitaláltad macskarein leszek. Tegnap érkeztem a barátommal. – a barátom szónál egy pillanatra elkomorodott, aztán újra vigyorogni kezdett. Már most levontam a következtetést, hogy egy vidám természetű tünde gyerek.

- Szóval cica… Hová indultál? – elnevettem magam, a cicanevezés ellen és úgy döntöttem poénkodok egy kicsit vele és visszakapja.

- Az ebédlőbe indultam kedves Legolas de nem tudom, hogyan jutok le oda. Esetleg segíthetnél. – sértődött arcot vágott jelezve, hogy eltaláltam a jó poént, és elmosolyodott.

- Persze Sen. Segítek.

- Köszönöm Conner.

- Szólíthatsz Coninak. – értesített, és elindult, mutogatva, hogy kövessem. Még jó hogy találkoztam vele, mert számtalanszor elkacskaringóztunk mire a nagy ajtóhoz értünk, és végre lesétálhattunk a lépcsőn. Aztán ballra fordultunk, és kilyukadtunk a folyosón.

- Szóval a barátoddal érkeztél. Ő ember, vagy valami más? – érdeklődött Coni a nagy csöndet megtörve.

- Vérfarkas, és Vámpír keveréke. Ő már régebb óta jár Kevinhez. De nem szokott itt aludni. Vagy csak ritkán. Én erről még nem tudtam eddig.

- Kevin? – emelte fel szőke kis szemöldökét.

- Igen. Kevin Branner.

- Óh. Mr. Branner. Értem. Senki sem szólítja a tanoncok közül Kevinnek. Csak a szűk baráti köre. Igazán mázlista vagy hogy ismered őt ilyen közelről.

- Tegnap ismertem csak meg. Kedves ember. Máris sokat segített nekem. – nem akartam neki elárulni bonyolult tegnapi fejleményeimet, de azt mindenképpen hangsúlyozni akartam, hogy nagyon kedves, és sokat segít.

- És azt tudod már ki lesz a tanítód? Mert az én tanítóm vállalhat téged is, ha még nem találtál tanárt. Ért a macskareinekhez is. - mesélte lelkesen. Elmosolyodtam, azon hogy mennyire látszik, rajta hogy szeretne barátkozni velem.

- Nem. Köszi már van tanítóm. Lencia az. Kevin Branner felesége. A léleknőm is egyben Lencia.

- Megint csak wáow. Igazán jó sorsod van máris itt nálunk Sen. Lencia nagyon csinos hölgy, kicsit undok ugyan, de nagyon tehetséges, és már kifejlett macskarein. Biztosan jó tanárod lesz. – rám mosolygott,

- Itt is vagyunk.

- Köszi Coni. – hatalmas vigyor ült ki a neve hallatán.

- Igazán nincs mit Senni. Remélem, találkozunk máskor is. – azzal egy utolsó mosolyt vetett felém, és elsietett az ebédlőből. Beljebb mentem az ebédlőbe. A pult mögött három nagy hűtőszekrény állt, egy hosszú pult, fával beborítva, ahol két lány reggelit készített magának, a pultnál pedig egy fekete hajú fiú mosta a gyümölcsöket magának Rám mosolygott, üdvözlésképpen, és tovább végezte dolgát.

- Itt vagyunk Sen! – Lencia hangját hallottam a hátam mögül. Hátra fordultam és Lencia kedves mosollyal integetett nekem hogy menjek oda. Egy rettenet hosszú asztal végén csoportosult, Lencia, Kevin, Health, és egy másik rövid barna hajú lány, akinek az arcán egy kis mosoly volt, de látszott hogy nagyon zavarban érezte magát. Úgy véltem, azért mert nem ismer még sok mindenkit. Odaballagtam, ámélkodva nézve a hosszú asztalt és a rengeteg fiatalt, akik reggeliztek, és mind azt figyelték, miképp csatlakozom az igazgatói körhöz. Mikor odaértem Health felállt, arcon csókolt és maga mellé ültetett.

- Jól aludtál? Hogy vagy? – kérdezte Lencia.

- Igen jól vagyok. Jól is aludtam. – elpirulva néztem Healthre de nem mutatott semmi szégyenkezni valót.

- Használt a szer? Enyhítette a fájdalmad?

- I… Igen. – ismét Healthre néztem, egy hosszú csöndes pillanat lett az ebédlőben, aztán a kis vékony hang megszólalt, aki ott ült Lencia mellett.

- Van egy seb a nyakadon. – amint ezt kimondta, egyből el is szégyellte magát hogy megszólalt. Vékony kis törékeny lány volt. Barna kis fürtjeit a füle mögé tűrte és várta mikor lesz leszidva.

- Health? – kérdezte magyarázatot követelve Kevin Healthre nézve vádlón.

- Igen én voltam. De nem ittam túl sokat. Kevin el kell hinned, hogy nagyon szomjas voltam, és Senninek hátborzongatóan finom illata volt. Enyhítettem a fájdalmát. Semmi baja sincs.

- Igen azt látom, hogy semmi baja sincs. – nem figyeltem rájuk csak a törékeny lányt néztem.

- Sen? – kérdezte Lencia, mintha nem válaszoltam volna egy kérdésére.

- Tényleg nem ivott sokat, és semmi bajom sincs. Fájdalom nélkül el tudtam aludni. – feleltem, de még mindig nem vettem le a tekintetem a lányról.

- Jólvan. Kevin szerintem nem kéne ennyire felfújnod a dolgot.

- Lehet, hogy igazad van. Csak aggódom Sen miatt elég sok minden történt tegnap vele. Nem szeretném, ha besokkolna.

- Nem sokkoltam be Kevin. ÉS nem is fogok, kérlek, ne aggódj. –mondtam megnyugtatva Kevint.

- Oké. – zárta le gyorsan Lencia.

- Szeretném bemutatni neked Emilyt. Ő is macskareinnek készül, és őt is én pártfogolom. Szeretném, ha jóban lennétek.

- Szia. Senni vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek. – nyújtottam neki a kezem.

- Én is. Szólíthatlak Sennek? – fogta meg a kezem, és mosolygott rám.

- Igen persze. – viszonoztam a mosolygást, és újra egy korgást hallatott a gyomrom.

- Éhes vagyok. Em te mit szeretnél enni? Szólíthatlak Emnek?

- Igen persze. És… Én nagyon szeretem az emszendvicset.

- Emszendvics? – kérdeztem vissza.

- Igen. Ostobaság, de az egy szendvics, amit én találtam ki. A barátaim így nevezték el. Szerintük undorító.

- Sebaj. Megkérhetnélek, hogy készítesz egyet nekem is? Megkóstolom.

- Igazán? – állt fel az asztaltól lelkesedve. Nagyon aranyosan nézett, ki ahogy lelkendezik. Kis aranyos lány.

- Igazán. Persze ha nem túl nagy kérés. – nevettem el magam.

- Nem! Semmiség. Rögtön elkészítem. – azzal felállt és nekiesett az emszendvics készítésének a nagy fapultnál. Lencia felé fordultam.

- Igazán aranyos lány. – válaszul egy rövid bólogatást kaptam mosollyal aztán Kevin felé fordult, és szerelmi életüket ápolgatták.

- Nem annyira, mint te. – súgta a fülembe Health, mire odafordultam hozzá, és a két kezét máris az arcomra rakta, majd megcsókolt hosszan.

- Te nem eszel valamit?

- Nem kösz. Már előbb lejöttem. Éhes voltam ne haragudj. De neked pihenned kellett.

- Semmi baj. Összeütköztem (szó szerint) egy fiúval a folyosón. Ő vezetett le. Igazán kedves. Tünde lesz.

- Tünde fiúkkal mászkálsz amint magadra, hagylak? – nevetett fel Health.

- Nagyon vicces. Ne szapuld léccives, nagyon kedves volt velem.

- Oké. Oké. – emelte fel védekezőn a kezeit nevetgélve. Még egy csókot nyomott a nyakamon a sebemre, aztán Emily köszörülte meg a torkát. Ránéztem, és egy nagy tálat hozott, rajta négy emszendviccsel. Ugyanúgy nézett, ki mint általában egy szendvics két kenyér egymásra téve. Gondoltam hogy a barátai, a benne lévő dolgok miatt tartják undortónak, de mivel jómagam is rendelkeztem némi furcsa ízléssel, rábíztam Emre hogy mit, hoz nekem. Széles mosollyal az arcán rakta le kettőnk közé a tálat, és leült velem szembe.

- Remélem, ízlik majd. De ha nem, az se baj.

- Köszi Em. –mosolyogtam vissza neki, és egy nagyot haraptam a szendvicsből. Hümmögve jeleztem, hogy nagyon ízlik, és gyorsan legyűrtem a torkomon az első falatot, hogy megszólalhassak.

- Ez tök jó Em. Mi van benne? – Em rám vigyorgott, majd belekezdett az emszendvics összeállításának regényébe, miközben én újabb óriási falatokat tömtem magamba az éhséget elkergetve.

- Örülök, hogy ízlik. Te vagy az első, akinek megmutattam és ízlik. Először is barna kenyérből csinálom mert az sokkal finomabb összhangot ad a salátának. Tehát barna kenyérre kenek egy kis vajat, de nagyon vékonyan. – miközben beszélt végig mutogatott, szimulálva hogyan kell kenyeret kenni. Úgy beszélt, mint egy szakértő, de közben vicces pofákat vágott. Nagyon mulatságos kis csajszi. –Aztán rakok rá téliszalámit, amire rákenek kenhető sajtot. Tudod azt a háromszög alakút. Szóval szétkenem rajta, hogy mindenhova jusson, és majonézt nyomok rá. Aztán Jön az uborka, a saláta, a zsengébbik része, és végül edámi sajtreszelék, és ketchup.

- Huh. Ahhoz képest menyi minden van benne, egész hamar elkészítetted. – mondtam neki viccelődve, és már a következőért nyúltam. Em nagyokat nevetett, és tovább mesélte milyen reakciókkal fogadta az emszendvicset a többi barátja.

- Coni azt mondta, lehet hogy finom, de az ő gyomorműködése nem bírná. –nevetett egy nagyot Emily, de abbahagyta, amikor meglátta a meglepődött arckifejezésem.

- Coni? Conner? Ő tünde, és szőke kék szemű srác ugye?

- Igen. Tizenhét éves. Tavaly jött ide, akárcsak én. Honnan tudod?

- Bele ütköztem a fenti folyosón, mikor jöttem le reggel. Ő irányított el idáig. Kedves fiú.

- Egy kicsit szoknyapecér. De igen valóban kedves. Ez tök jó. Akkor most már őt is ismered. – rikkantott fel Em. Már a négy szendvicsből megettem hármat, és bunkóságnak találtam volna, ha kérdezés nélkül benyelem az összes szendvicset.

- Em te nem eszel?

- Nem köszi edd csak meg. Én megettem már egyet miközben készítettem.

- Huh tényleg nagyon gyors vagy. – válaszoltam, azzal magamhoz vettem a negyedik emszendvicset is.

- Igen. Már egész jól meg a gyorsan mozgás. – vigyorgott Emily.

- Öt perces munka harminc másodperc alatt. – magyarázta. Lassan betömtem magamba végre az utolsó szendvicset is, és roppant tele voltam.

- Uh. Kösz Em. Tökre tele vagyok. Finom volt.

- Egészségedre, és nincs mit.

- Látszik is, hogy tele vagy. – szólalt fel mellőlem Health, a hasamat simogatva.

- Micsoda? – néztem le hirtelen, hogy valóban óriási hasat növesztettem e alig öt perc alatt. De ugyanolyan volt a hasam.

- Nagyon vicces. Utálom az ilyen poénjaidat Health. – morgolódtam Healthre szűkszemekkel.

- Ugyan már nyugi szerelmem. Csak hogy jókedvűen induljon a napod! – engesztelt, és egy csókot nyomott a nyakamra, majd odafordította magafelé arcom, és megcsókolt.

- Nemsokára kezdenünk kell. – értetlenül néztem Emilyre.

- Hát… ahhoz hogy átalakulj kifejlett macskareinné, sok mindent meg kell tanulnod. És a körmeid, le kell vágnunk, hogy kinőhessen az erősebb új köröm, amivel mászni, és karmolni tudsz. Úgy hallottam kezd erősödni, szóval nem fog fájni – Rápillantottam a körmeimre, és elismertem hogy nem árt neki egy kis ápolás, bármi is az oka. Emily továbbra is kérdőn nézett rám. Healthre pillantottam, és láttam, hogy tudja, miről beszél Em, ezért nem izgatta fel magát.

- Addig Kevinnel tovább vesszük a dolgokat, amiket tudnom kell, tanít egy kicsit.

- Hogy lehet hogy ő ember, és mégis neked segít? – néztem rá értetlenül Healthre, de csak értetlen arcot kaptam magyarázat helyet az arcából.

- Kevin vérfarkas. A legerősebb mind közül ráadásul. És a nevelő apja vámpír volt. Sok mindent tud ezekről, a dolgokról.

- Oh értem. Nem tudtam hogy ő nem ember…

- Semmi gond. Szerintem induljunk. Ne várassátok meg Lenciát.

- Igaz! – ugrott fel Em.

- Én itt találkozok Kevinnel. – észre se vettem hogy eltűntek mellőlünk, olyan hamar elhúztak, de már rég, úgy körübelül az első három perc után leléptek.

- Szóval ti csak mennyetek. – Health egy kedves mosolyt vetett Em felé, aztán elindultunk. Em elöl ment, én meg követtem a szobájába. Nem egy folyosón voltunk. Ő a másik szárnyban lévő folyosó közepén volt, nem úgy mint én, a balszárny folyosójának a végén.

- Ez az én szobám. Helyezkedj el kényelmesen, hozom az ollót. – azzal bement a fürdőszobájába körömolló után kutakodni.